De ha már Partizán, érdemes felidézni, hogy Török Gábor március 27-én Gulyás Mártonnal kvaterkázva többek között azt mondta, könnyen lehet, hogy két hónap múlva Magyar Péter már nem lesz érdekes szereplője a magyar politikának. Úgy fogalmazott: „Magyar Péter jövője a következő két hónapban eldől, ha nem sikerül most pártot szerveznie, két hónap múlva akár el is felejthetik.” Az esélylatolgatásban az esetleges 20 százalékos támogatottság elérését Török már a tudományos-fantasztikum kategóriájába sorolta.

Ezzel szemben a Tisza Párt majdnem 30 százalékos eredményt ért el az európai parlamenti választáson és a Fővárosi Közgyűlésben is az egyik legnagyobb frakciója lesz.

Talán ennél is kézzelfoghatóbb és szembetűnőbb volt az elemzőnek az a téves helyzetértékelése, amelyben a Miniszterelnökséget vezető minisztert gyakorlatilag március végén már leírta a politikai színtérről. A már idézett interjúban úgy fogalmazott: „Minden, amit vele kapcsolatban hallok és gondolok, azt mutatja, hogy Gulyás Gergely politikai pályafutása egy időre véget ért”. Sőt, azt is mondta, hogy szerinte a miniszterelnök a kancelláriaminisztert tekinti a Magyar Péter „jelenség” első számú felelősének, ezért a bizalomvesztéssel együtt járó pozícióvesztés óhatatlanul be fog következni.

Török Gábortól vélhetően már ekkor sem csupán egy dilettáns elemzést hallhattunk, hanem egyfajta sugalmazás volt a célja, hasonlóan a mostani 24.hu-nak adott interjúhoz, a kormánypártok táborának elbizonytalanítását szolgálhatta a sejtetés Gulyás Gergely pozíciójának megingásáról. A zavarkeltési kísérletet a valóság cáfolta, hiszen Gulyás Gergely ma is miniszter és semmi jele nem látható a bizalomvesztésnek a kormányfő részéről. Orbán Viktor maga mondta egy rögtönzött sajtótájékoztatón a Telex kérdésére, hogy „Gergő nem tehet erről”, vagyis a volt igazságügyi miniszter exférjének politikai szerepvállalásáról.

A tévedés joga mindenkit megillet, de ha egy politikai elemző rendszeresen összevissza beszél, az erősen túl van a hibahatáron. Egy régen odakozmált „szakértőnek” azonban semmi sem drága, és arra kiválóan alkalmas személy, hogy politikai üzeneteket közvetítsen a nyilvánosság felé.

Más kérdés, hogy ki veszi még komolyan a mondandóját, hiszen nem véletlenül ragadt rá már hosszú évekkel ezelőtt az „egyrészt-másrészt” eposzi jelző. Arra az „időjósra” emlékeztet, aki szemrebbenés nélkül bemondja a televízióban, hogy másnap verőfényes napsütés várható, váltakozva erősen felhős időszakokkal, esetenként záporokkal, zivatarokkal, jobbára szélcsend, viharos széllökések kíséretében.