Mozgásban a Lakmusz (gender„tudomány” és májátültetés)

Orbán Viktor magyar miniszterelnök évértékelőjében egyebek mellett ezt mondta:

„Németországban tízezreket fognak elbocsátani, és közben hét tanszék foglalkozik a nukleáris technológia jövőjével, és százharminc foglalkozik genderelméleti tanulmányokkal. Mi nem követjük el ezt a hibát.”

No, ezt nem hagyhatta szó nélkül a Lakmusz csapata, tudják, ezek a „tényellenőrök” – vagyis azok a külföldről finanszírozott hivatásos hazudozók, akik úgy tesznek, mintha még a 444-nél is objektívebbek lennének, pedig az már szinte lehetetlen.

Szóval megérkezett a Lakmusz, benne Fülöp Zsófia és Teczár Szilárd, és nekiláttak. Mutatom:

„Az nem derült ki, milyen forrásra alapozta állítását, és kérdésünkre ezt a Miniszterelnöki Kabinetiroda sem árulta el.”

Majd elég pontosan megnevezik a lehetséges forrásokat:

„Egy nyilvános adatbázis szerint olyan egyetemi professzorból van 130, aki kutatásaiban nemi alapú megközelítést is használ. A 130 professzor többsége nem genderelmélettel foglalkozik, hanem egyéb tudományos területeken alkalmaz olyan kutatási szempontokat, amikben fontosak a nemek közötti különbségek.”

„(...) olyan kutatási szempontokat, amikben fontosak a nemek közötti különbségek” – na erre még hamarosan visszatérünk, de lássuk tovább a forrásokat:

„A gendertudomány (gender studies) súlya évek óta visszatérő téma a német közbeszédben. 2020-ban az AfD egy parlamenti javaslatot is előterjesztett a »genderkutatások finanszírozásának megszüntetéséről«. Ebben arról írtak, hogy a német felsőoktatási intézmények összesen 213 professzori helyet hoztak létre genderkutatásokra.

Az összevetést a nukleáris kutatásokkal Gitta Connemann CDU-s parlamenti képviselő hozta fel 2023 szeptemberében a Weltnek adott interjújában. »Végeztem egy kis kutatást ezzel kapcsolatban: Németországban jelenleg nyolc tanszék (Lehrstühl) van a nukleáris kutatásokra, és 173 a genderkutatásokra« – mondta Connemann.

Ugyanezek a számok az AfD kommunikációjában is megjelentek 2023 őszén.”

Na most, ha a magyar miniszterelnök egy, a választásokon éppen győztes és ünnepelt CDU egyik parlamenti képviselőjének szavaira támaszkodott, akkor nem mondható, hogy a levegőbe beszélt volna.

De lássuk tovább!

„A 173-as számot ugyanakkor megtaláltuk a német tudományos tanács (Wissenschaftsrat) gendertudományról szóló 2023-as jelentésében is.

Ebben azt írják, hogy »2023 nyári félévében a német felsőoktatási intézményekben 173 professzori állás volt – teljes vagy részleges kinevezéssel – a női- vagy gendertudomány területén. Ebből 127 professzori állás volt egyetemeken«. Hozzáteszik: a hivatalos statisztika szerint 2021-ben összesen 50 260 professzort tartottak nyilván a német egyetemeken, ennek kevesebb mint 0,4 százaléka az, akinek a kinevezése valamilyen formában kapcsolódott a genderkutatásokhoz.

Orbán 130-as száma közel van ahhoz a 127-hez, ami a 2023-as jelentésben csak az egyetemeken (nem pedig főiskolákon) létrehozott professzori álláshelyeket jelölte.”

Na tessék, itt ez a fránya német tudományos tanács is. Na de a Lakmusz nem adja fel olyan könnyen ám, megmagyarázza:

„(...) ha közelebbről megvizsgáljuk a »teljes vagy részleges kinevezés« kitétel jelentését, kiderül, hogy a 127 kinevezés nem jelent 127 gender tanszéket vagy genderprofesszort.”

Na ugye. Olyan nagy szükségünk van a Lakmuszra meg a 444-re meg az összes többire, mint egy falat kenyérre!

És akkor lássuk végre, mivel is foglalkoznak hát ezek a „professzorok”, melyek azok a kutatási szempontok, „amikben fontosak a nemek közötti különbségek”.

„A német egyetemek a professzori kinevezéseknél közzétesznek egy rövid szakterület-meghatározást (denomination), ami megadja, hogy pontosan milyen kutatási terület professzora lesz az érintett kutató. Az MvBZ adatbázisa azokat a professzori állásokat gyűjti össze, amiknek a címében szerepel a gender kifejezés. Az adatbázis jelenlegi (február 27-i) állapota szerint összesen 178 ilyen professzori állás van a német felsőoktatásban, ebből 132 egyetemeken, 46 főiskolákon.”

Rendicsek, akkor tehát 178 „professzor” 132 egyetemen és 46 főiskolán. Közeledünk:

„Az MvBZ megkülönbözteti a professzorokat aszerint, hogy kinevezésük teljesen vagy csak részlegesen kapcsolódik a gendertudományhoz. Jelenleg 149 részleges és 28 teljes kinevezést tartanak számon (csak az egyetemeket nézve pedig 111 részleges és 20 teljes kinevezést).

A teljes kinevezéseknél olyan kutatási leírásokat találunk, mint a »gender szociológiája«, »interdiszciplináris nő- és gendertudomány« vagy »gender médiatudomány«. A részleges kinevezések ezzel szemben olyan kutatási területeket takarnak, mint »szociálpszichológia gender és diverzitás fókusszal« vagy »közjog és gendertudomány«.”

Remélem, kezditek érteni a lényeget! Szóval 149 részleges és 28 teljes kinevezéssel számolhatunk, és a részlegesek azok bizony csak részlegesek, úgy is, mint „szociálpszichológia gender és diverzitás fókusszal” vagy „közjog és gendertudomány”.

Én egyszerűen nem is értem, hogyan létezhetett az emberiség ezek nélkül. De nincs ám vége!

„»A gendertudomány különböző tudományágakba integrálódik az orvostudománytól az építészetig vagy az urbanisztikáig. Az adatbázis a különböző tudományágak professzori állásait mutatja be, azokat, amiknek a címében szerepel a gender. Ez azt jelenti, hogy a professzorok a saját tudományágukhoz tartozó kérdésekkel foglalkoznak a nemek közötti egyenlőség szemszögéből« – írta Sabina García Peter. Néhány példa megmutatja, mit jelent ez a gyakorlatban:

Szerepel az adatbázisban például Dr. Arzu Oezcelik, aki a májátültetéseket kutatja, és foglalkozik »gender-specifikus különbségekkel az átültetéskor használt gyógyszerekben«.
Dr. Anke Hinney a túlsúly és az étkezési rendellenességek genetikai okaival foglalkozik, az adatbázisba azért kerülhetett be a neve, mert a kinevezésében szerepelt az a kitétel, hogy »különös tekintettel a gender-specifikus szempontokra«.
Dr. Andrea Blunck pedig matematikus, és amellett, hogy az algebrai geometriát kutatja, vizsgálja azt is, hogyan lehetne beépíteni a genderszempontokat a matematikaoktatásba.”

Annyira nagyon szeretnék találkozni a professzorral, aki azt kutatja, miképpen függ össze az építészet meg az urbanisztika a gender„tudománnyal”. Meg a májátültetés genderösszefüggései is érdekelnének, nem beszélve arról, hogy micsoda múlhatatlan fontossággal bír a genderszempontok bevitele a matematikaoktatásba.

Ugye-ugye, mennyire égető kérdések ezek! Fel is rémlik Jack Nicholson monológja a Bakancslistából:

„Hú, de szeretnék találkozni azzal a f...sszal, aki szerint az öregkornak is megvannak a maga szépségei...”

Na jó, Nicholson természetesen túloz, ami talán érthető, hiszen éppen egy súlyos műtét után van és csövek állnak ki belőle mindenhonnan. De azzal a f...sszal tényleg érdemes lenne összefutni, aki szerint a genderszempontok rendkívül fontosak a matematikában meg az építészetben meg az urbanisztikában, továbbá a májátültetésben.

S még ennél is jobb lenne összefutni azokkal a lakmuszosokkal, akik ezt a cikket (is) megírták...

U.i.: El ne felejtsem!

A német Zöldek nyomására Németország bezáratta az összes atomerőművét. Majd elkezdték elmagyarázni a lakosságnak, hogy milyen nagyszerű lesz, ha télen nem fűtenek, hanem sokan összeköltöznek egy szobába és virágcserépbe rakott gyertyával „fűtenek”, aztán elkezdték újranyitni és bővíteni a barnaszénbányákat és az ezzel működő erőműveiket, majd Franciaországból importálják az atomenergiát sokkal drágábban.

Ők a haladók és az okosak. Övék a jövő. Már persze abban a reménytelen esetben, ha mégsem lesznek eltakarítva.

És a lakmuszosok is kitérnek erre a kérdéskörre, így:

„Lange azt is megjegyezte, hogy a német kormány 2011-ben úgy döntött, nem használ több atomenergiát, az utolsó németországi kereskedelmi célú atomerőművet pedig 2023-ban leállították.

»Így a gendertudomány összehasonlítása egy olyan területtel, ami a politikai döntések miatt elvesztette valós alkalmazhatóságát, csakis tendenciózusnak nevezhető.«”

Tiszta sor. „Politikai döntések miatt elvesztette valós alkalmazhatóságát”. Erről van szó. S hamarosan azok, akik ezt a politikai döntést meghozták, meg

a genderkutatók, meg a woke-idióták, a cancel culture elmebeteg bűnözői, a festményeket paradicsomlevessel leöntő zöld baromállatok, no meg a lakmuszos „tényfeltárók” mind-mind el fogják veszíteni valós alkalmazhatóságukat. Nagy nap lesz. És nincs már messze.