Lássuk az alapreceptet!
A padlizsánt forró vaslapon (optimális esetben roston, faszénparázs felett) addig sütjük, míg a bőre elszenesedik. Ezek után a húsát kikaparjuk és összetörjük a kés élével. Gyermekként azt tanultam a hetvenes években, hogy fakést kell használni, hogy ne keseredjen meg. Az akkor nálunk még használatban levő alpakkakések nem tettek jót a padlizsán ízének, de a mai evőeszközök semmiféle vegyi reakcióba nem lépnek ezzel az alapanyaggal. Van, aki botturmixszal készíti, jómagam jobban szeretem az állagát turmixolás nélkül. Ezek után a padlizsánt elkeverjük olajjal, apróra vágott lila hagymával, sóval, borssal és egy kevés citrommal.
Az olajat lehet variálni, mi csúcsminőségű olívaolajat szoktunk használni. (Nem reklám, tényközlés: számtalan ínyencbolt meglátogatása után arra jutottam, hogy a pomázi Igazi olíva szaküzletben lehet a legjobb olajokat kapni, ráadásul az árak is itt a legkedvezőbbek. S akkor nem szóltunk a kóstolási lehetőségről, valamint a tulajdonos és az alkalmazottak elképesztő felkészültségéről.)
Ha megvan a padlizsánkrémünk, azt még feldobhatjuk majonézzel, ajvárral, gombakrémmel (amikor szezonja van, gyakran készítem vargányával, de csiperkével, laskagombával is finom), az arabok tahinát (szezámmagkrém) tesznek bele. Van, aki mustárt, s van, aki görög joghurtot vagy durvára tört fetasajtot kever hozzá. Apróra vágott kapri- és/vagy olajbogyó is illik az ízképletébe. Fűszerként kiváló hozzá a fokhagyma, szurokfű, bazsalikom, snidling, turbolya, petrezselyem, zöld koriander, kapor, menta, kakukkfű (ezzel vigyázzunk, ha túladagoljuk, tönkrevágjuk a krémünket). Anyai nagymamám vaslapon megsütött, majd meghámozott és vékony csíkokra vágott kápia- vagy pritaminpaprikát, valamint egy kevés fokhagymát kevert az előbb leírt alapkrémbe.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!