„A bükki ember egyszer kitett a pohara mellé egy fekete, rücskös gombát”

A hangulatos berendezésű, igényes teraszt is működtető Trifla magyar, olasz és nemzetközi ételeket kínál.

Borbély Zsolt Attila

2021. 05. 19. 13:56

Különböző források más-más politikusnak tulajdonítják azt a mondást, hogy „minden MDF- esben lakik egy kis Csurka”, mint ahogy annak az aforizmának is vitatott az eredete, hogy „magyar az, akinek fáj Trianon”. De nem is a szerző kiléte a legfontosabb, hanem a tömören, frappánsan megfogalmazott igazságtartalom. Meg merem kockáztatni a fentiek szellemében, hogy minden magyar szívében különleges helyet foglal el Eger.

Ez persze nagymértékben Gárdonyi Gézának köszönhető, aki választhatott volna zseniális regényéhez, az „Egri csillagokhoz” megírásához más helyszínt a magyar hazaszeret, hősiesség és kitartás ábrázolására. Ő Egert választotta, így Eger lett a fenti nemes erények szimbóluma. Olyannak szeretnénk látni a magyarságot, mint amilyennek megismertük a nemzetünk (2005 óta hivatalosan is) legkedveltebb regényében a várvédőket.

Nem csoda, hogy Hamvas Béla is „A bor filozófiájában” a borvidék leírásakor erre utal: „Számomra az EGRI mindig kapcsolódott a hősies szenvedélyekkel. Ha EGRI-t iszom, azonnal nagy és heroikus tettekről kezdek álmodozni.”

Az egri bor egyébként messze több a hősies szenvedély szimbólumánál: itt kicsiben megmutatkozik a világ borászatának majd’ minden irányzata a könnyed reduktív fehérektől a nagy fehér házasításokon, a dűlőszelektált boregyéniségeken keresztül a különféle rosé irányzatokig, s akkor nem szóltunk a burgundi és bordeaux-i stílusú vörösborokról, melyek egyaránt megtalálhatóak itt. A stílusirányzatok mellett a fajtaszortiment is e borvidéken legszélesebb. Van, aki Eger sokszínűségét a borvidék hibájaként rója fel, a változatosságban gyönyörködő borrajongó inkább erényt lát benne.

Eger a borturisták számára ideális célpont, megannyi kiváló pince és borbár várja az idelátogatókat, találunk itt remek éttermeket, kiváló szálláslehetőségeket, a város központjából egy könnyű sétával gyalog is megközelíthető Szépasszonyvölgyben ma már egyre több a minőségi borokat kínáló pincészet, s aki elfáradt a kóstolás közben, kijózanodásig felsétálhat a várba, majd folytathatja a borok megismerését ott, ahol abbahagyta.

A város gasztronómiájának meghatározó egysége volt a Zsálya bisztró, ahol több ízben is sikerült megfordulnom, legemlékezetesebb a Dula Bence borai mellé komponált ötfogásos ételsor volt, amit jó tíz éve ettünk végig családommal. Az ikonikus étterem a város legfrekventáltabb utcájában nyitott újra Trifla néven 2017-ben.

Mint a név is utal rá, ezúttal kiemelt szerepet kapott az ételkínálatban a szarvasgomba. „A bükki ember egyszer kitett a pohara mellé egy fekete rücskös gombát „ott szedtem a tölgyesben, ahol a vaddisznók túrnak". Így kezdődött. Egerben, a Triflában várlak benneteket, hogy ti is szarvasgombával fűszerezzétek a napjaitokat.” – áll az étterem Facebook-oldalán.

A hangulatos berendezésű, igényes teraszt is működtető Trifla magyar, olasz és nemzetközi ételeket kínál. A választékban jól megfér a kemencében sült velőscsont, vagy a Trifla-deszka a bivalymozzarellából készült pármai sonkás Caprese-vel, az alföldi gulyásleves a vargányás ravioli-val, a vörösboros szarvaspörkölt a narancsos lazacsteak-kel. Az itallap is igényes, szép a borválaszték, saját pálinkákat kínálnak, Bernard sört csapolnak.

Első körben rántott békacombot rendeltünk, valamint vargányakrémlevest. A combok frissek voltak, szaftosak, ízletesek, a szarvasgomba-aromás olajjal ízesített leves selymes, jó ízegyensúlyú.

Második körben csípős pacalt kértünk, amit házi savanyúsággal és friss kenyérrel tálalnak, mint Szeged környékén. A rusztikusan, nagy, domború fatálon, piros lábaskában tálalt pacal ízre, állagra egyaránt megelégedésünkre szolgált, csípősségét sikerült még fokozni egy kiváló kézműves chili-szósszal, ami Ali pasa bosszúja fantázianevet viselte, készítője Vörös Tamás Csaba helyi kistermelő. Kedves, udvarias, segítőkész pincérünk figyelmeztetett, hogy csak saját felelősségre használhatjuk a kétmilliós Scoville-értéket is elérő (erről részletesebben IDE kattintva olvashat) Carolina Reaperből és Trinidad Moruga Scorpionból készült kiváló terméket. Megnyugtattuk, hogy lassan tíz éve rendszeren fogyasztjuk e kétségkívül markáns csípősségű chilikből készült szószokat. A kenyér friss volt, de nem kiugró minőségű, a házi csalamádé ízletes.

A jól sikerült paradicsomos, mozzarellás, gombás focaccia-ra kértünk extra szarvasgombát, jeleztem rendeléskor abbeli reményemet, hogy frissen reszelik a gombát az elkészült ételre, nem figyelmeztettek arra, hogy a friss gomba kifogyott és egy pesto-szerű készterméket kapok majd. Arról őszintén szólva le tudtam volna mondani. (Az étlap szerint minden étel kérhető 790 forint ellenében 4 gramm szarvasgombával.)

Annak kiváltképpen nem örvendtünk, hogy az erdei gombásnak ígért focaccia-n csak termesztett csiperkét leltünk, ez egyébként a mellékelt fotón is jól látható. A pomace jellegű olívaolaj sem győzött meg, nem nehéz ma már beszerezni elérhető árú prémium olajakat Magyarországon. Egy csúcsolajba egyébként sem teszünk olajbogyót, mint itt történt, ez a megoldás hatásvadász és stílustalan.

Eme kétségkívül zavaró elemek dacára összességében jó élmény volt a Triflában elkölteni egy ebédet, a négy fogásos ételsorral ketten is jóllaktunk, a tányérokat félúton cserélve, de azért sikerült elrámolni a sor végére kért jó ízű creme caramell-t is. Két sörrel, két deci borral, egy limonádéval együtt fizettünk minderre 12.000 forintot, amit jó ár/érték aránynak ítéltünk.

Nem kizárt, hogy még visszatérünk alkalomadtán, maradt nem egy kipróbálatlan izgalmas fogás a kemencés csülöktől az erdei gombás vadas mártással és sonkás knédlivel kínált marhapofáig.