Spanyol nosztalgia: a budai Pata Negra

Nem csalódtunk ezúttal sem.

Tapasbárokkal sem állunk rosszul, töretlen a népszerűsége a 2015 táján nyitott Padronnak, ahol nem sokkal nyitás után ettünk ropogós sertésfület és pacalt, most is a számban van e két remek fogás íze. A 2010-es évek középén nyitott a Falk Miksa utca Bontxo, ott is jó emlékeket szereztünk. Nem sokkal a járvány előtt nyitott a Károlyi kert melletti Pintxo, ahová pár héttel az első nagy lezárást megelőzően sikerült eljutni, dübörgött a hely, kint vártunk asztalra a februári hidegben. De említhetem az utóbbi években meglátogatottak közül a Gozsdu udvarbeli Vicky Barcelonát, a nemrég nyitott Zrínyi utcai Felisa-t (ahol zöld koriander helyett petrezselyem volt a ceviche-n, eléggé frusztráló módon), a szintén „friss” Andrássy úti Tapagriát, ahol kiváló rákot ettem, a Ménesi úti La Nube-ot, ahová csak épp benéztem egy falat s egy pohár bor erejéig, de bizton visszatérek, vagy a Hercegprímás utcai Tapassiót, amely egyébként talán legjobb élményem volt e műfajban.

És persze ott van a műfajalapító, a három egységgel rendelkező tapasbárlánc, a Pata Negra. Mint a honlapon írják, 

a Pata Negra spanyolul fekete patát jelent, de átvitt értelemben egyfajta minőségi szintet, kategóriát is jelöl, amibe beletartozik minden spanyol különlegesség, beleértve a sonkát és a bort is.

Az első egység 2004 őszén nyitott a Kálvin téren, fél évtized múlva nyitotta meg kapuit az épp górcső alá vett egység a Frankel Leó úton, majd 2017-ben az „El Asador de Pata Negra” a „vigalmi negyedben”, amely a faszenes tüzelésű Mibrasa sütőben készített hús- és halételeket helyezi előtérbe.

A beltér mindhárom lokációban hangulatos, igényesen kiképezett, az ember szempillantás alatt egy spanyolországi tapasbárban érzi magát.

Fotó: A szerző felvétele

Autentikus spanyol „small plate” fogásokat kínálnak széles választékban, így többek között sajtokat, felvágottakat, olajbogyót, vegetariánus tapák tisztes választékát (a „tapa” fedőt jelent, a „tapas” a többes szám), a sütőben sült katalán zöldségegyvelegtől a fokhagymás zöldfűszeres, vaslapon sült gombán, a szilvamártással tálalt rántott kecskesajtgolyókon, a sajttal sült padlizsánon át a birsalmasajttal kínált lágy machengo sajtig. A húsdominált műfajban kóstolhatunk többek között borjúpofát bulgur-rizottóval, sertésszüzet, marhabélszínt, a halas fogások között lazactatárt, szívkagylót, rákot és polipot.

Mintegy harminc jóféle spanyol bort és három sherryt kínálnak, öt kivételével minden bort két decire is kimérnek. San Miguel, Moritz és Krombacher söröket tartanak. A tömények között akadnak minőségi tételek is.

Fotó: A szerző felvétele

Az árak értékarányosak. Egyszerűbb fogások 490 és 2290, húsosak 1690 és 2990, halasok 1390 és 3390 forint között kaphatók, desszertek egységesek 1450 forintba kerülnek ezidőtájt.

Első ízben a Kálvin téri egységbe látogattam el nem sokkal nyitás után, ahová 2015 táján is visszatértem, egy cavával kísért lazactatár kedvéért. Akkor nem is volt szándékomban többet fogyasztani, mert épp ahhoz hasonló gasztrotúrán voltam, mint amit a honlapon leírnak. Eszerint a spanyolok „munka után, vacsora előtt betérnek egy-két bárba, ahol szeszes ital mellé elfogyasztanak néhány tapast. Sokszor az is előfordul, hogy az este célpontja a különböző tapas- és italkóstolgatás, így bárról bárra járnak.” A tapasbároknak mifelénk a gasztrokocsma felel meg, ahol az italé a főszerep, azt sem nézik ki, az, aki csak iszik, de kínálnak sör- és borkorcsolyákat is. Ezeket sorba venni igen kellemes csoportos foglalkozás.

Fotó: A szerző felvétele

Az El Asadort is útba ejtettük egy gasztrocentrikus kocsmatúrán néhány évvel ezelőtt. Olajválogatást kértünk (nem elírás, háromféle olajat hoztak ki egy ügyes, hárommélyedéses porcelántálban), továbbá borotvakagylót, mélysütött tenger gyümölcseit és csicseriborsós, római köményes spenótot. Tisztes fogásokat tettek elénk.

Fotó: A szerző felvétele

A szóban forgó budai egységben a 2010-es évek első felében ettünk paradicsommal kent katalán bagettet, kacsamájat, spenótos csicseriborsót, sült paprikát, tengeri gyümölcsei salátát és katalán krémet. Korrektül elkészített, ízletes ételeket kaptunk, bár a kenyértől többet vártunk.

Fotó: A szerző felvétele

Másodízben tavaly, az év vége felé tértünk be, ez volt a Pata Negra trió egységeiben tett legfrissebb látogatásom. Nem érzékeltünk érdembeli változást a korábbiakhoz képest, hasonló a választék és a minőségi szintet is tartják. A zöld almával és fehérborkaramellel kínált jó ízű kacsamáj és a továbbra sem emlékezetes kenyér ismét bekerült a választásaink közé. Ettünk még sültpaprika-krémlevest, amely üdének, selymesnek, kellemes ízhatásúnak bizonyult. Az ízletes, friss Szent Jakab-kagyló sem okozott csalódást, érdekes volt hozzá az édeskés, sűrű pezsgőmártás. Kifejezetten megnyert minket a maracujahab málnavelővel és édes morzsával. Nem csalódtunk ezúttal sem.

A Pata Negra hálózat mindhárom tagja képes hosszú időn keresztül megbízható minőséget nyújtani. Jó választás gasztroturné közben palettaszínesítéshez, spanyol nyaralás után nosztalgiázásra, baráti borozáshoz, vagy akár romantikus vacsora apropóján is.

Elérhetőségek:

Pata Negra tapas bar

Budapest, Frankel Leó út 55.

Telefonszám: Buda: [phone]

Honlap: https://patanegra.hu 

E-mail-cím: [email protected]