Mindig öröm, ha egy megszűnt étterem helyén másik nyílik, különösen, ha az előzőnél színvonalasabb. És bizony szomorúság, amikor bank, biztosító társaság, netán utazási iroda nyit a helyén, vagy akár évekig kiadatlanul áll egy vendéglátásra alkalmas üzlethelyiség, mint Aradon a Szabadság tér sarkában, ahol 2005 és 2015 között tíz év alatt öt csapat is megpróbálkozott különböző profilokkal a mediterrántól a thaion át a házias közép-európai konyháig, mind bebukott, a remek adottságú ingatlan pedig kihasználatlan több mint fél évtizede. De a példák hosszan sorolhatók Kolozsvártól Budapestig, különösen a fővárosi vendéglátást viselte meg a járvány, ikonikus éttermek sorát vesztettük el tavaly, a helyükön többnyire nem nyílt semmi.
A szegedi Boci tejivó népszerű egység volt hosszú ideig, a kilencvenes években, egyetemistaként betértem néhányszor. Olcsó, elfogadható minőségű felhozatallal működtek, főként diákok látogatták a helyet.
Évekig üresen állt, míg a nemrégiben, mindössze néhány hete rendkívül hangulatos, igényes reggeliző nyílt e lokációban Somogyi pince néven.
A boltíves beltér kiképezése mestermunka, egyszerre sugároz otthonosságot és eleganciát. Jó itt lenni. Faburkolat, a fal mellett borospolcon a magyar borászati élvonal nedűi, az asztalon só- és borsdaráló.
Április 1-jétől némi profilkiegészítéssel bisztróként is működik az egység. A reggeli műfaját nem volt alkalmam még tesztelni, ez az élvezet egyelőre hátravan. Kínálnak tizennégyféle napindító kompozíciót, nem kis részben városokról elnevezve, a Párizstól (vaj, croissant, áfonyalekvár) Londonon át (sült bab, sült kolbász, sült gombafej, tükörtojás, sült bacon, saláta) Szegedig (sült kolbász, mustár, tükörtojás, lecsó, saláta, kovászos cipó), de van pezsgős, paraszt- és kertészreggelijük is. Utóbbi vonzó lehet akár húsevők számára is: grill paradicsom és gomba, rukkola, aszalt paradicsom, padlizsánkrém, avokádókrém, kapribogyó, s persze kovászos kenyér tartozik hozzá.
