Örök kérdés, amit talán nem is kell igazán megválaszolni. Honleányi indíttatásból azt mondjuk: tokaji, a praktikum oldaláról nézve pedig pezsgő. Évekkel ezelőtt markánsan kiálltam amellett, hogy miért kell nekünk majmolnunk a nagyvilágot, amikor a teremtő olyan kitűnő nedűt adott a kezünkbe, mint az aszú, netán egy szép édes tokaji cuvée. Ma már úgy gondolom, egyáltalán nem szégyen pezsgővel koccintani ilyenkor, ugyanis az édes bor fogyasztása bizony megtöri az éjszakai lendületet, nehéz egy igazi nagyágyú után még a fél vagy egész éjszakára tartó optimális alkoholszintet beállítani. Viszont, ha éjfél előtt csak száraz fehérbort kortyolgatunk, netán pezsgőt, akkor az éjféli „kihegyezett” koccintás itala minden további nélkül lehet egy kiváló minőségű, akár magyar pezsgő is. (Mindez persze nem vonatkozik azokra, akik nem tartva a következményektől, összevissza isznak mindent egész éjjel.) Tehát továbbra is javaslom a tokaji aszút azoknak, akik netán éjfél után elhúznak aludni, akik pedig folytatják, azok bátran forduljanak a könnyebb kategóriához.
Hogyan kóstoljunk pezsgőt? Első és közel sem hiábavaló kérdés annak eldöntése, miből kóstoljunk.
Egy szép, üde pezsgő kóstolásakor már a látvány elindítja az élvezetek kavalkádját.
Ennek magyarázata nem más, mint a perlage, azaz gyöngyözés. Minél apróbbak és sűrűbbek a pohár aljáról felfelé induló gyöngysorok, annál elegánsabb, értékesebb az italunk. Ezt a látványt leginkább a hagyományosnak mondható karcsú, magas és nagyon kis űrtartalmú flőte képes leginkább megmutatni. Kétségtelen viszont, hogy ez a pohárfajta – nem lévén rendes illatgyűjtő zónája –, kevésbé alkalmas pezsgőkóstolásra. Az illat ugyanis legalább olyan fontos, mint a gyöngyözés. Sőt. A szakma éppen ezért használja a kissé hosszított, de feltétlenül befelé hajló kelyhű szabvány kóstolópoharakat.
A gyöngyözésnek amúgy a szájban is van szerepe, ugyanis az sem mindegy, hogy kóstoláskor agresszív módon felhabzik-e az ital a szájban, avagy elegáns bizsergésnek adhatjuk-e át ízlelőbimbóinkat. Ha a buborékok az ajkak és fogsorok között tolakodva érkeznek, az egyértelműen a gyenge minőség jele. Ettől a kivételtől eltekintve a pezsgő kóstolása gyakorlatilag ugyanúgy folyik, mint a csendes boroké. Vizsgáljuk a pezsgő tisztaságát, a szín árnyalatát és intenzitását, majd pedig jöhet a gyöngyözés. Nagyon kedveltek a csak chardonnay szőlőből készülő pezsgők. Ezek önálló névvel is rendelkeznek, a csak fehérszőlőből készülő pezsgő neve blanc de blancs. Ezek általában zöldes árnyalatúak, fiatal korban a szalmasárga, idősödve mélyülő, melegedő karakterrel. A pinot noir vagy más kékszőlő felhasználásával készülő italok színe inkább fehéres, ritkán halvány rózsaszín derengéssel.
