A kétezertízes évek közepén egy gasztroturné részeként Monoszlón jártunk, a Liszkay-kúriában. A tulajdonossal, Liszkay Mihállyal pár évvel korábban váltottunk már néhány mondatot az akkor még a Corinthia szállóban megrendezett Vince Wine Show alkalmával. A szálloda két épülete közötti átjáró tőszomszédságában a művész-bortermelő zongoraszóval szórakoztatta a vendégeket, s a muzsika mellé csodás borokat is kínált.
Akkor hallottam először a „magyar Toscana” szóösszetételt, tény s való, hogy a táj hangulata s a kúria építészeti stílusa a világhírű olasz régiót idézi. Célirányosan rákeresve a legszélesebb magyar sajtóadatbázisban azt találjuk, hogy a kilencvenes évek elején használták először e szókapcsolatot, melynek előfordulása 2005 után gyarapodott, nevezték így Zalát is, de mára már nagyjából a Káli-medence szinonimájává vált, honlapok tucatjai nevezik így ezt az elvarázsolt vidéket. Azon belül is talán Köveskálra illik a leginkább.
A 330 lelkes aprócska falu már kétezertízes évek első felében felkapottá vált, annak dacára, hogy nincs a parton. Az évtized első felében több számon tartott étterem működött itt, mint többezres vagy a több tízezres városokban. Impozáns és örömteli, hogy azóta egyik sem húzta le a redőnyt, legyen szó a Kővirágról (ahonnan napjaink legnagyobb séftehetségeinek egyike, a szegedi Alabárdosban nevet szerzett Tóth Pál indult), a Trombitás Tamás képzőművész által életre hívott Mi a Kőről, a Káli Gourmet-ról vagy a Káli Art Innről. Utóbbit már több ízben is célba vettem, de eddig valahogy minden kísérlet elbukott valami apróságon. De ami késik, nem múlik, a minap ide is betértünk egy vacsorára.
Az étterem egy különleges szálláshelyen belül működik, ez volt egyébként a 2000-ben nyitott intézmény eredeti, ma is betöltött fő funkciója. Mint a honlapról megtudható, a másfél hektáros kertben hét épületben alakítottak ki bérelhető szobákat, a legidősebb az 1880-as évek végén épült. Az étterem főutcáról is megcsodálható épülete kétszáz évre tekint vissza, itt 2009 óta fogadnak vendégeket.
