Sokan kérdezték már, mit lehet vajon tenni akkor, ha egy borospalack bontásakor nedves újságpapírra vagy penészes pincére emlékeztető dohos, kellemetlen szagot érzünk. Ez meglehetősen egyértelmű. Dugó. De a dugósságnak van egy még bosszantóbb változata is. Ez még az a fázis, amikor a kellemetlen szag nem uralkodott el az egész tételen, de már éled az előszele. Ilyenkor azt érezzük, hogy a bor illata tompa vagy egyáltalán nem hordoz semmilyen konkrét aromát. Ha a bort már ismertük, akkor sajnos elég gyorsan rájövünk a dolog nyitjára. Dugó…
Az egyéni érzékenység a dugósságot illetően meglehetősen széles skálán mozog. Némelyek képesek egy trillió részecske alatti TCA-fertőzöttséget érezni, mások pedig képtelenek ennek akár a többszörösét is kiszagolni. Ezek a különbségek nagyrészt genetikai eredetűek, bár a rendszeres kóstolással (tréning) segíthetünk magunkon. Ettől függetlenül ez a rettenetes szag még akkor is befolyásolhatja a bor élvezetét, ha nem vagyunk tudatában a jelenlétének. A bort ilyenkor szinte kiherélték, élvezeti értéke közelít a nullához. Ne hagyjuk magunkat akkor sem, ha a kóstoló csapat „hadd tanuljunk” felkiáltással meg akarja kóstolni a tételt. Reális képet semmiképpen nem kaphatunk a borról, sőt. Ha valaki nincs tisztában a dugósság eredetével és előfordulásának gyakoriságával, még negatív tapasztalatokat is köthet a termelőhöz, pincészethez – teljességgel tévesen. (Állítólag durván 5 százaléknyi fertőzött parafadugó kerül forgalomba a teljes mennyiséghez képest.) A dugósság nem termelőfüggő. Semmi köze ahhoz, hogy az adott termelő borai amúgy milyen minőségűek. Ezekben az esetekben minősíteni kizárólag a parafadugó gyártóját, netán kereskedőjét lehetne, bár ezt sem érdemes. A parafadugó alapanyaga élő anyag. Paratölgy. Éppúgy, mint a bor. Balesetek és hibák bárhol előfordulhatnak.
A paratölgy nagyjából hétévente képes olyan vastag kérget növeszteni, amely alkalmas lesz dugók készítésére. Élő anyag, így számos kellemetlen baktérium képes megtelepedni pórusaiban. Legveszélyesebb ellensége az ún. TCA (tri-clor-anizol nevű vegyület), amely klórvegyületekkel érintkezve okozza a klasszikus dugósságot. Általában a legtöbb dugós tételnél már a dugó megmozdításakor érezni, hogy baj van. Ha felmerül bennünk a kérdés, miszerint nem dugós-e a borunk, hát fájó szívvel vegyük tudomásul, hogy biztosan dugós lesz. Egyszerűen azért, mert ha a bor teljesen tiszta, akkor fel sem merül bennünk ilyesmi. Levegőztetéssel csak rosszabb lesz a helyzet, ne próbálkozzunk feleslegesen. Amúgy a dugósság azért nem a legrettentőbb borhiba, mert a dugós palackokat a kereskedő ki kell hogy cserélje. Nyilván csak egy észszerű kóstolási mennyiség hiányozhat a palackból, amelyet a borhibát okozó dugóval együtt kell visszavinnünk, akár egy nagyáruházba is. Speciális borkereskedések minden további nélkül cserélnek.
