Van egy néhány olyan emblematikus darabkája szőlőtermő területeinknek, amit többnyire nem borisszák is ismernek. Szerintem a három leginkább előtérben lévő dűlő – a szó szoros értelmében véve, hiszen az is látja, aki csak éppen arra kószál – a villányi Kopár dűlő, az egri Nagy-Eged-hegy és Tokajban a mádi Király dűlő. Mindhárom különleges fekvéssel és adottságokkal állt a szőlő szolgálatába. Mindhárom más, de vannak közös tulajdonságaik is. Például a viszonylag kopár, szegény felső takaró réteg, nehéz művelhetőség, jó kitettség. Írásos emlékekben a Király dűlő bővelkedik leginkább, bár újra-telepítése javarészt csak a 2000-es évek elején indult el.
Évszázadokon keresztül tartozott különféle földbirtokos családokhoz és ahogy neve is utal rá, királyi birtok is volt.
Mégis talán a Rákócziak jelenléte nyomta rá leginkább a bélyegét, mint oly sok mindenre Mád és egyáltalán Hegyalja környékén. A Rákóczi szabadságharc után a huszadik századig az Orczy család volt a Király legnagyobb birtokosa, ma több ismert pincészet készíti innen borait. Az Árpádhegy Pince, Barta, Demetervin, Erzsébet Pince, Füleky Pince, Holdvölgy, Orosz Gábor, Pelle Pince és Szepsy Istvánék is palackoztak innen önálló hárslevelűt, ma többnyire édesbor alapanyagát készítik belőle.

A Király dűlő Mád keleti határában fekszik. Ha a Sárga Borháznál bekanyarodunk Mád felé, jobb oldalon könnyű észrevenni a látványt lezáró Király dűlőt.
Lankás és viszonylag nagy, közel 50 hektár. Az első írásos emlék a dűlővel kapcsolatban a XV. század elejéről származik.
A dűlő adottságai a gazdag vulkáni riolittufa, zeolit és vörösagyag összetételre épülnek, ami csak a legjobb területekre jellemző. A felső talajréteg elsődleges fontosságú a szőlő számára. A gyökérrendszer nagy részét, beleértve a tápanyagellátáshoz szükséges növényi részeket is, ez támasztja alá. A főgyökerek az altalaj több rétegébe hatolnak be, amelyek szerkezete befolyásolja a vízelvezetést, a gyökérzet mélységét és az ásványi anyagok összegyűjtésének képességét.
