Nyáridőben megmászni is nehéz, nemhogy művelni. De az innen elénk táruló látvány sok mindenért kárpótol, nem különben az innen származó borok. Miért is? Részben mert igen meredek, ami megfelelő kitettséget kínál a szőlő számára viszont iszonyú köves, ami viszont képes utat engedni az egyre hektikusabban érkező csapadékvíznek.
A szőlő anyagcseréje jól ismert, a szőlő és a talaj közötti kölcsönhatás pedig ma már evidencia. A bortermelésre szánt szőlő ideális termőközegét a viszonylag vékony felső talaj és a könnyen átjárható (és ezért jól vízelvezető), jó víztartó tulajdonságokkal rendelkező altalaj adja. A szőlő nem szereti, ha „fázik a lába”, azaz folyamatosan vízben van.
Többek között ezért létfontosságú a vízelvezetés, ugyanakkor a növénynek szüksége van a nedvességre is, ezért a jó vízmegtartó képességű talajokon jobban érzi magát.
A talaj hőtartó képessége és hővisszaverő képessége befolyásolja a szőlő érési idejét: a meleg talajok (kavics, homok, vályog) gyorsítják az érést, de a hideg talajok (pl. agyag) hátráltatják. A mészkő a két szélsőség közé esik, de épp úgy ismert tény, hogy a sötét, száraz talajok melegebbek, mint a világos, nedves talajok. A magas pH-értékű lúgos talajok, mint például a kréta, a szőlő tápanyagfelvételét magasabb savtartalmú gyümölcslé előállítására ösztönzik. Idén nyáron sajnos minden borvidékünk szenved, az aszályt vagy éppen rosszkor érkezett esőt, jeget nem kívánja egyik gazda sem.
A kőzetek felszínén a mállás hatására vékonyabb vagy vastagabb málladék-kéreg alakul ki, ez a talaj. De a talaj összetételét, fizikai és kémiai tulajdonságait nemcsak az a kőzet határozza meg, amelynek málladékából a talaj létrejött, hanem a talajképződést előidéző klíma, sőt az aktuális vegetáció is. Így tehát azonos kőzeten különböző éghajlatokon és különféle növénytakarók mellett különböző típusú talajok képződhetnek.
Közhely, hogy a szőlő a talaj iránt különösebben nem igényes, hiszen különböző tulajdonságú talajokon egyaránt megél.
Az is köztudott azonban, hogy vulkanikus, homokos, közepesen kötött vályogos vagy meszes talajokon kiemelkedő minőségű termést hozhat, míg a túlságosan savanyú vagy lúgos, sovány, sós, túlságosan száraz vagy túlságosan nedves talajokon nem igazán szeret lenni.
Ha innen közelítünk, a Király dűlő ideális termőhelynek mondható, hiszen itt minden adott ahhoz, hogy izgalmas és egyedi borok alapborát lehessen itt termeszteni. És jó esetben szüretelni, mert sajnos ez a nyár nem kímélte ezt a kiváló dűlőt.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!