Van egy néhány olyan emblematikus darabkája szőlőtermő területeinknek, amit többnyire nem borisszák is ismernek. Szerintem a három leginkább előtérben lévő dűlő – a szó szoros értelmében véve, hiszen az is látja, aki csak éppen arra kószál – a villányi Kopár dűlő, az egri Nagy-Eged-hegy és Tokajban a mádi Király dűlő. Mindhárom különleges fekvéssel és adottságokkal állt a szőlő szolgálatába. Mindhárom más, de vannak közös tulajdonságaik is. Például a viszonylag kopár, szegény felső takaró réteg, nehéz művelhetőség, jó kitettség. Írásos emlékekben a Király dűlő bővelkedik leginkább, bár újra-telepítése javarészt csak a 2000-es évek elején indult el.
Évszázadokon keresztül tartozott különféle földbirtokos családokhoz és ahogy neve is utal rá, királyi birtok is volt.
Mégis talán a Rákócziak jelenléte nyomta rá leginkább a bélyegét, mint oly sok mindenre Mád és egyáltalán Hegyalja környékén. A Rákóczi szabadságharc után a huszadik századig az Orczy család volt a Király legnagyobb birtokosa, ma több ismert pincészet készíti innen borait. Az Árpádhegy Pince, Barta, Demetervin, Erzsébet Pince, Füleky Pince, Holdvölgy, Orosz Gábor, Pelle Pince és Szepsy Istvánék is palackoztak innen önálló hárslevelűt, ma többnyire édesbor alapanyagát készítik belőle.
A Király dűlő Mád keleti határában fekszik. Ha a Sárga Borháznál bekanyarodunk Mád felé, jobb oldalon könnyű észrevenni a látványt lezáró Király dűlőt.
Lankás és viszonylag nagy, közel 50 hektár. Az első írásos emlék a dűlővel kapcsolatban a XV. század elejéről származik.
A dűlő adottságai a gazdag vulkáni riolittufa, zeolit és vörösagyag összetételre épülnek, ami csak a legjobb területekre jellemző. A felső talajréteg elsődleges fontosságú a szőlő számára. A gyökérrendszer nagy részét, beleértve a tápanyagellátáshoz szükséges növényi részeket is, ez támasztja alá. A főgyökerek az altalaj több rétegébe hatolnak be, amelyek szerkezete befolyásolja a vízelvezetést, a gyökérzet mélységét és az ásványi anyagok összegyűjtésének képességét.
Nyáridőben megmászni is nehéz, nemhogy művelni. De az innen elénk táruló látvány sok mindenért kárpótol, nem különben az innen származó borok. Miért is? Részben mert igen meredek, ami megfelelő kitettséget kínál a szőlő számára viszont iszonyú köves, ami viszont képes utat engedni az egyre hektikusabban érkező csapadékvíznek.
A szőlő anyagcseréje jól ismert, a szőlő és a talaj közötti kölcsönhatás pedig ma már evidencia. A bortermelésre szánt szőlő ideális termőközegét a viszonylag vékony felső talaj és a könnyen átjárható (és ezért jól vízelvezető), jó víztartó tulajdonságokkal rendelkező altalaj adja. A szőlő nem szereti, ha „fázik a lába”, azaz folyamatosan vízben van.
Többek között ezért létfontosságú a vízelvezetés, ugyanakkor a növénynek szüksége van a nedvességre is, ezért a jó vízmegtartó képességű talajokon jobban érzi magát.
A talaj hőtartó képessége és hővisszaverő képessége befolyásolja a szőlő érési idejét: a meleg talajok (kavics, homok, vályog) gyorsítják az érést, de a hideg talajok (pl. agyag) hátráltatják. A mészkő a két szélsőség közé esik, de épp úgy ismert tény, hogy a sötét, száraz talajok melegebbek, mint a világos, nedves talajok. A magas pH-értékű lúgos talajok, mint például a kréta, a szőlő tápanyagfelvételét magasabb savtartalmú gyümölcslé előállítására ösztönzik. Idén nyáron sajnos minden borvidékünk szenved, az aszályt vagy éppen rosszkor érkezett esőt, jeget nem kívánja egyik gazda sem.
A kőzetek felszínén a mállás hatására vékonyabb vagy vastagabb málladék-kéreg alakul ki, ez a talaj. De a talaj összetételét, fizikai és kémiai tulajdonságait nemcsak az a kőzet határozza meg, amelynek málladékából a talaj létrejött, hanem a talajképződést előidéző klíma, sőt az aktuális vegetáció is. Így tehát azonos kőzeten különböző éghajlatokon és különféle növénytakarók mellett különböző típusú talajok képződhetnek.
Közhely, hogy a szőlő a talaj iránt különösebben nem igényes, hiszen különböző tulajdonságú talajokon egyaránt megél.
Az is köztudott azonban, hogy vulkanikus, homokos, közepesen kötött vályogos vagy meszes talajokon kiemelkedő minőségű termést hozhat, míg a túlságosan savanyú vagy lúgos, sovány, sós, túlságosan száraz vagy túlságosan nedves talajokon nem igazán szeret lenni.
Ha innen közelítünk, a Király dűlő ideális termőhelynek mondható, hiszen itt minden adott ahhoz, hogy izgalmas és egyedi borok alapborát lehessen itt termeszteni. És jó esetben szüretelni, mert sajnos ez a nyár nem kímélte ezt a kiváló dűlőt.
Sok remek termelőnek van szőlője a Király dűlőben. Mivel elég nagy területről beszélünk, a talajadottságok nem egyformák, ahogy a sokszor kialakuló mezoklímák sem. Van birtok, amelyik csak furmintot, más csak hárslevelűt gondoz errefelé. Sok száraz bor alapanyaga terem a dűlőben, de egyes termelők inkább az édesborokra koncentrálnak. Bárhogy is alakuljon egy-egy évjárat, egy valamiben megegyezhetünk: a Király dűlő borai időtállók, érlelhetők és abszolút egyediek. Eleganciájuk rendszerint kedves, hívogató köntösbe bújik. Érdemes ez alá néha bekukkantani.
Sok kedvencemből egy néhány.
Király Hárslevelű 2007 Szepsy István
Illata még értékelhetetlen. Szájban elképesztően cizellált, a legkoncentráltabb borok közös jegyeit hordozza, úgy, mint vargánya, nedves avar, finom dohány. Gazdag és komplex. Hosszú utóízében birs és gesztenye. Koncentrációja lenyűgöző, lassan húsévesen is egyéniség.
Király Furmint 2007 Demetevin
Csak a Király dűlő termése ez a késői szüretelésű furmint. Illata kamillásra épülő virágcsokor, buja és gazdag gyümölcsösségben. Remek savak vezetik be, édessége majdhogy nem háttérben. Tipikusan az az édes bor, amit egyszerűen borként kell kezelnünk.
Öreg-Király Furmint magnum 2019 Barta
Ritkán kerül száraz furmint magnum palackba, de ez az alapanyag abszolút kiérdemelte a különleges bánásmódot és gondoskodást. Potenciálja talán 7-8 éves korában ér majd el oda, hogy érettnek nevezhessük. Restellem, hogy néha magam is a bor-liliomok tiprásának bűnébe esem, de ez itt talán megbocsátható. A bor ugyanis már most olyan hallatlan gazdagságot és
fineszt mutat, amit ritkán kapunk meg még imádott fajtánktól is. Ebben a tételben talán pont az a legszebb, ami hiányzik belőle. Tapintásra selymes, savai játékosak, feszessége mindent visz.
Király Hárslevelű 2017 Orosz Gábor
Rendkívül impresszív aromatikával mutatkozik be a bor. Határozott, ásványos, szinte szikár karaktert érzünk benne. Semmi lágyság, sokkal inkább erőről sugárzó karakter. A hordót még érezzük, de egy-két év múlva besimul az ízképbe. Koncentrált és komplex bor.
Tokaji Aszú 2013 Király Demetervin
Ez a teljes egészében furmintból készülő aszú minden porcikájában hordozza a termőhely és a fajta karakterét. Magas cukorkoncentrációjának alapját a tökéletesen érett aszúszemek adták. Erjedő szamorodniba kerültek, nem véletlen hát, hogy a bor analitikai értékei minden szempontból különleges borra utalnak. A savak játéka utánozhatatlan. A selymes tapintású és a nagy koncentrációban érezhető gyümölcsösség a jó savakkal végtelen hosszúságú bort eredményezett. Utóízében méz, mazsola, kamillavirág, birs, kajszi, őszibarackok sokasága érezhető.
