Belső-Magyarország egyik leghíresebb, legtöbb szakmai elismerést begyűjtött csárdája az Öreg Tanyacsárda, mely fennállásának negyedévszázados évfordulójára 1998-ban egy illusztrált szakácskönyvet is kiadtak. Előszavában egyebek mellett a következőket olvashatjuk: „Minden úgy történt, mint a mesékben: hol volt, hol nem volt…. 1973-ban néhány fiatalember összetalálkozott a Nagy Magyar Alföldön Lajosmizsén, ahol éppen akkor nyílt meg a Tanyamúzeum, bemutatva országnak-világnak a magyar puszta múltját, jelenét.
A látogatót, aki a hajdani vándorok utóda volt, először csak egy kis faház fogadta, ízes falatokkal, de az étvágy, a szomjúság olyan nagy volt, hogy hamarosan egy újabb tanya nőtt ki a pusztából és már ácsolták is a cégtáblát.
Tanyacsárda – hirdette nemes egyszerűséggel a cégér. A vendégeket Gömöri Ferenc, az alapító, az ötlet atyja fogadta. (…)
Lovasnép vagyunk, írták már a régmúlt krónikásai is, s ezt a hagyományt büszkén folytatja a ménesgazda Terenyi István, aki szívesen mutatja be a lipicai ménest és emellett az őshonos magyar állatfajtákat, a rackajuhot és a szürkemarhát.”
A konyhafőnöki pozíciót 1976-tól az 1980-ban a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett mesterszakács, az Aranyhomok Hotelből érkező Garaczi János látta el, aki 2007-től ügyvezető igazgatóként dolgozik.
Felépült később az Új Tanyacsárda is, mint rendezvényközpont, a régi pedig felvette ezzel egyidőben az Öreg Tanyacsárda nevet.
A kultikus intézmény túlélte az M5-ös autópálya átadását és az 5-ös út forgalmának drasztikus csökkenését, majd a vírusjárványt s ma is sikerrel működik.
Legutóbb, vasárnap délben, ha nem érkezünk a 11 órás nyitást követő félórában, nem kaptunk volna helyet, pedig igen nagy a hely a befogadóképessége.
A beltér rendkívül hangulatos, jó ízléssel berendezett. Nyáron virágos, szemgyönyörködtető teraszt működtetnek, az U alakú épületegyüttes ölelésében. A beltér dekorációja harmonikus, egyszerre idézi a polgári és a paraszti világot, zavaró eklekticizmus nélkül. Gerendás mennyezet, a falon festmények, antik óra, az asztalon kékfestő abrosz, diszkrét örökzöld kompozíció a vázában, faragott, népművészeti ihletésű székek, időnként cigányzene. Egyik teremben két falat is betöltenek az elmúlt évtizedek során elnyert berámázott oklevelek.
