A kilencvenes években, hála a magára találó minőségelvű magyar borászatnak, az igényes közönség megtanulhatta a legjobb borászok nevét, akik egyébként ma is meghatározó alakjai a szakmának. A kétezres években a minőségcentrikus pálinkafőzdék neveinek megjegyzésével gyakorolhattunk emlékezőtehetségünket, majd a kétezertízes években az egyre gyarapodó kraft sörfőzdék s a speciality kávézók memorizálásával.
A közel nyolcszáz lelket számláló, Szekszárd melletti Harcon működő Brill pálinkafőzde húsz éve készíti prémium pálinkáit, melyek közül eddig hat főzet nyerte el a „Magyarország legjobb pálinkája” címet, a főzde pedig három alkalommal kapta meg a "Magyarország legeredményesebb pálinkafőzdéje" titulust.
Párlataikra a kétezertízes évek legelején figyeltem fel, ha emlékezetem nem csal, akkor a Vince Wine Show egyik kezdeti kiadásán, amikor a Corinthia Grand Hotelben egy egész termet töltöttek meg a pálinkások. A Brill azzal tűnt ki az egyébként nagyon erős mezőnyből, hogy a pazar gyümölcspálinkák mellett elképesztő illat- és ízintentizású zöldségpárlatokkal is piacra léptek.
Főztek többek között sárgarépa-, zeller, cékla-, paradicsom-, sütőtök- és spárgapárlatot, melyek szabályosan lenyűgözték a baráti társaságomat, meg persze engem is.
Már akkor tervbe vettem, hogy ellátogatok valamikor Harcra, hiszen Szekszárdon, a város kiváló borászainak köszönhetően minden évben megfordulok, akár többször is. A sors úgy hozta, hogy végül nem az említett remek pálinkafőzde adta a Harcra vezető utam apropóját, hanem
az ország egyik fontos pacallelőhelye, a Diófa csárda,
ahonnan felettébb meggyőző fotókat tettek fel a „Pacalemberek” Facebook csoportba a rajongók. Amikor mindemellett azt is megtudtam az idei Paksi Gasztroblues fesztiválon Eszterbauer János borász barátomtól, hogy a belteret a nemzeti szimbolika uralja, a házigazda pedig vendégszerető, kommunikatív, jobboldali gondolkodású ember, akkor kétség nem fért ahhoz, hogy nem távozhatunk a régióból úgy, hogy e kultikus csárdát nem látogatjuk meg. Fel is kerekedtünk vasárnap a szabadtéri koncertműsor végeztével s Harc felé vettük az irányt.
A hatalmas parkolóban egy mezőgazdasági múzeum s egy valóságos nemzeti Pantheon fogadott, melynek keretében helyet kapott többek között Hunyadi János, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Horthy Miklós szobra, továbbá Horthy István és Apponyi Albert domborműve, egy turulos-kopjafás Trianon emlékhely, külön emlékművek a recski áldozatoknak és az 1956-os forradalom hőseinek.
A csárda épületén koronás címer, magyar és székely zászló. A beltérben népi kerámiák, fafaragások, festmények, impozáns méretű történelmi Magyarország térkép, több Horthy Miklós portré s egy 1936-ban készült egyedi Horthy szobor.
Ezek mellett láthatunk kitömött állatokat, megannyi régi tévékészüléket is a dekorációban. Mindent egybevetve a hagyományos, nemzeti-keresztény értékrendet valló emberek szívének kedves lehet az atmoszféra, akkor is, ha mutatkozik benne némi eklektika.
A holnapot helyettesítő Facebook oldalon a bemutatkozás csak ennyi: „Térj be hozzánk vándor,/ Ha erre visz utad,/ Ha szándékod jó,/ Itt szeretet fogad!” Személyesen tanúsíthatjuk e sorok őszinteségét.
Hagyományos, házias magyar konyhát visznek. Reggelire tükörtojás- és rántotta-variációkat, valamint velős pirítóst kínálnak, ebédre és vacsorára többek között erőlevest, babgulyást, szarvasgulyást, különféle krémleveseket, rántott sajtot, -gombát, -karfiolt, édes és sós palacsintát, -fogast, -harcsát, -csirke, -pulyka és -sertés húst.
Utóbbiaknak széles skálája kapható különféle töltelékekkel is. Készítenek zúza-, marha-, szarvas- és kakasherepörköltet, sokféle palacsintát és gesztenyepürét.
A Dúzsi, valamint az Eszterbauer pince mintegy tíz borát tartják, melyeket pohárra is adnak, meglepően kedvező áron. Van két palackos félédes boruk, ezek forrása nem szerepel az étlapon, nem érdeklődtünk felőlük.
Soproni Ászokat csapolnak, a Heineken portfólió további tucatnyi söre kapható dobozban vagy palackban. Néhány magyar kisüzemi sör – mondjuk a Betyárkirály, a Napkincs, a Monarchista vagy a Magyar vándor a Szent András főzdétől – jól harmonizálna az étterem hangsúlyozottan magyar jellegével. Komoly pálinkaválasztékot tartanak a Szicsek és a Brill főzdétől.
A kiszolgálás kedves, szívélyes. A házigazda szeret sztorizni, alapelve, hogy aki vendégként érkezik, az barátként távozzon. Ugyanakkor komoly kihívás a vendégnek két egybefüggő mondatot elmondani, úgy, hogy egyetlen személy- vagy városnév ne adjon alkalmat a sokat tapasztalt csárdagazdának arra, hogy közbevágjon és egy újabb történet elmondásába kezdjen.
A pacalpörkölt látványra, ízre, állagra egyaránt meggyőző, a legjobbak közül való. Szép színű, a csíkok puhák, a szaft tartalmas, az egészet jó enni úgy, ahogy van. A mellé adott kenyér egyszerű minőségű, de friss.
A velővel töltött borda élvezetes, fűszerezése lehetne bátrabb is. Vegyes körettel és tartárral kértük. Átlagos, alapjáratú mirelit sült krumplit és jól sikerült rizset kaptunk, a tartár helyben készült, kissé savra hangolt, viszont finom.
A túrógombóc komoly adag, házias, klasszikus felfogású, a maga műfajának tisztes képviselője.
Remek estét töltöttünk a Diófa csárdában.
Visszavágyunk.
Elérhetőségek:
Diófa csárda
Harc, Alkotmány u 2.
Telefonszám: + 36 74 437 385
Honlap: https://www.facebook.com/DiofaCsardaHarc/
E-mail-cím: [email protected]
