Brazil mese a klubszeretetről

Luis Costa Filho tizenötödik születésnapján úgy döntött, megpróbálja megvalósítani élete álmát, játszani a Rio de Janeiró-i Flamengóban, amelyért kisgyerekkora óta rajongott, és személyesen találkozni példaképével, Romarióval. Elhatározásától az sem tántorította el, hogy a brazil nagyvárost az ország északi részén fekvő szülőfalujától 2400 kilométer választotta el – ez több mint a Budapest-Moszkva távolság! -, és a zsebében nem volt egy árva fillér sem. A szegény földművescsaládból származó Luis hétéves korától futballista szeretett volna lenni. Azt a feltételt szabták, hogy nem hagyhatja abba a tanulmányait.A fiú anélkül, hogy értesített volna tervéről bárkit, felpattant kerékpárjára és elindult. Átkelt a Mato Grossón, majd eltévedt. Járműve tönkrement, és banánszedésből gyűjtötte össze a pénzt, hogy folytathassa az utat autóbusszal. Sokszor élelmet kényszerült lopni, hogy éhen ne haljon. Szülei több hónapon át reménytelenül kerestették, s elkeseredésük még nagyobb lett, mikor egy indián elmondta, látta a fiút kerékpárján az őserdő felé karikázni, ahol veszélyes vadállatok tanyáznak.Luis szerencsésen megérkezett Rióba, ahol a városi rendőrség egy gyermekintézetben helyezte el. Szerencséjére egy helyi újság tudomást szerzett a bátor tettről, megnyugtatta a srác szüleit és értesítette a Flamengo vezetőit. A klubelnök azonnal edzést rendelt el a játékosoknak, mondván, hogy aki 2400 kilométert megtett a csapatért, az megérdemli ezt a gesztust. Így végre teljesült Luis álma, személyesen találkozhatott Romarióval, s hogy még nagyobb legyen az öröme, helyet kapott a Flamengo bentlakásos futballiskolájában...