A világ ötödik leggyorsabb úszója

Zubor Attila a legklasszikusabb versenyszámban, a 100 méteres gyorsúszásban a fukuokai világbajnokságon országos csúccsal ötödik lett.

- Úszás -

Zubor Attila a legklasszikusabb versenyszámban, a 100 méteres gyorsúszásban a fukuokai világbajnokságon országos csúccsal ötödik lett. A sportnyelv magyarosításánál kapta ez az úszásnem a gyors jelzőt, a szó szerinti fordítása szabad stílust jelent. Ez még inkább megadja a teljesítmény rangját, hiszen mindenféle kötöttség nélkül úgy úszhat mindenki, ahogy azt a leggyorsabbnak véli.

Nem úgy nézett ki, hogy sprinter leszek – mesélt a kezdetről a leggyorsabb magyar úszó. – Széchy Tamáshoz 1992 után kerültem, amikor ifjúsági Európa-bajnokságot nyertem 200 vegyesen. Ezután lettem a felnőttválogatott tagja. A következő év januárjában utaztam először a legjobbakkal együtt külföldi edzőtáborba.

– Mikor dőlt el, hogy eredményes sprinter lehet?

– Az első jelentősebb versenyemet 200 méter mellen nyertem. Ezután háton lettem bajnok, pillangón voltam országos csúcstartó, gyorson pedig hosszú és középtávon úsztam. Tehát az 50 és 100 méteres gyorsúszás nem szerepelt a sikeres számaim között, ennek ellenére minden vágyam az volt, hogy ezekben a számokban a világ legjobbjai közé kerüljek.

– Pedig a többi úszásnemben kisebb a konkurencia.

– Sokan kérdezték már, miért nem más számra készülök, azokban nagyobb esélyem lehetne világversenyeken a dobogóra kerülésre, hiszen gyorson van a legnagyobb és legerősebb mezőny. Úgy vagyok vele, hogy más számban egy világbajnoki bronzot nem cserélnék el a mostani gyorsúszó-világbajnoki ötödik helyemmel. Tehát örülök, hogy a világ ötödik leggyorsabb úszója vagyok.

– Amikor eldőlt, hogy a rövid távú gyorsúszás lesz a fő száma, kik voltak a világon a legjobbak, a példaképek?

– A kilencvenes évek elején az amerikai Biondi volt a csillag, majd jött az orosz Popov. Ő volt a kilencvenes években a legjobb. Még most is őt tartom a legnagyobb százas gyorsúszónak. Annak ellenére, hogy betegsége miatt nem lehetett ott a világbajnokságon, és már nem ő tartja a világcsúcsot. De számomra ő az a versenyző, aki lelkileg és fizikailag is a száz gyorsra született.

– Popov szinte a víz fölött halad, mint egy szárnyas hajó.

– Kitűnő technikával úszik. A lényeg, ugye, az, hogy a gyorsúszó minél jobban kint legyen a vízből, amelynek nagyobb az ellenállása, mint a levegőnek. Popov csodálatosan kidolgozza a tempóit, a lehető legjobban csinálja azt, amit egy gyorsúszónak kell. De egyetlen úszó sem volt a példaképem. Az én példaképem az édesapám. Nem utánoztam senkit. Maximálisan megbízom a jelenlegi edzőmben, Gyertyánffy Tamásban, amit ő mond nekem, az szentírás.

Zubor már évekkel ezelőtt a legjobb gyorsúszó volt idehaza. Rendezett körülmények között, magyar klub színeiben, a világklasszisok sorát nevelő Széchy Tamás irányításával dolgozhatott. Széchy lassan mindinkább a háttérbe szorult, sok minden változott Zubor életében is. Rendezetlenebb lett körülötte az úszásban minden. Korábbi edzőjéhez, az Olaszországban dolgozó Gyertyánffy Tamáshoz szegődött Horváth Péterrel együtt, de idehaza nem kaptak annyi pénzt, amennyi kellett volna a kinti edzésekhez. Meglehetősen sanyarú körülmények között dolgoztak. Ennek ellenére mindkettőjük eredménye javult. 1998-ban a világbajnokságon Zubor hatodik lett, és első magyarként törte át a bűvös 50 másodperces határt. A repülőtéren Dobai Gyula, a hatvanas évek olimpiai döntős sprintere fogadta egy serleggel, amelyet az ötven másodperc alá kerülő első magyar úszónak ajánlott fel. Zubor ma is fő helyen őrzi otthon ezt a kupát.

– A mostoha körülmények miatt nagyfokú bizonyítási vágy alakult ki bennem. Persze gondot okozott, hogy a feltételek nem voltak megfelelőek, anyagilag sokat kellett belefektetni, és ez pénzben nem térült meg. De így az ötödik leggyorsabb lettem a világon. Elkezdtem élvezni az úszást, megmondom őszintén, most érzem azt, hogy jól tudom csinálni. Lehet, hogy furcsán hangzik, de most már értem az ötven- és százméteres gyorsúszást, amely technikailag és erőnlétileg is nehéz. Ráadásul sokan versenyeznek ezen a távon, és mindenki nyerni akar. Szerencsére a tavasz végétől rendeződtek a dolgok, a Spartacus leigazolt, így a Gerevich-alapítványtól kapott pénzből és az egyesülettől kapott fizetésből már kijövök valahogy. Az eredményeim azt bizonyítják, hogy megérte váltani, ezért változatlanul Olaszországban fogok készülni, Gyertyánffy vezetésével.