Becsületes búcsú a BL-től

- Labdarúgás -
Négy kiírás után először fordul elő, hogy a magyar résztvevő nem jutott el a Bajnokok Ligája-selejtező harmadik köréig. A Ferencváros ugyanis a hazai 0-0 után Splitben sem ért el, de nem is kapott találatot, majd a szintén gól nélküli hosszabbítást követő tizenegyesrúgásokban alulmaradt a horvát Hajduk Splittel szemben, amely a spanyol Real Mallorcával játszhat a 32-es „főtáblára” kerülésért.

Tapsot ugyan nem kapott a horvát újságíróktól Csank János, a Ferencváros vezetőedzője Splitben, a Hajduk elleni Bajnokok Ligája-selejtező után, együttérző pillantást és baráti kézfogást azonban annál többet. Meg is érdemelte a mimikáját általában „otthon felejtő”, pókerarcú szakember, hiszen olyan fegyelmezetten válaszolt a szakavatott és nem mindig szakavatott kérdésekre, mintha csak egy edzőmeccs után beszélgetett volna egy hideg sör mellett a sajtó képviselőivel.

Pedig aki látta, hogy mi történt a Poljud stadion poklában a 32 ezer fanatikus hazai néző előtt, láthatta, érzékelhette azt is, hogy mi játszódhatott le Csank fejében és lelkében a majd’ három órán át tartó focikrimi során.

– Újra bebizonyosodott, hogy a futball néha nagyon igazságtalan játék – mondta az egyik kérdésre válaszolva az edző. Érthető, hogy csalódottan érezte magát. A 90 perc, majd a 30 perces ráadás során nem egyszer gondolhatta, hogy „megvan, sikerült, a miénk a meccs”. Például Lipcsei és Pinte hatalmas helyzeténél, Gyepes kapufájánál, amely lövés, ha néhány centivel beljebb száll a labda, pályázhatott volna akár az év gólja címére is....

De nem ment be, így aztán csak a megcsalatást kapta a mester ezen a forró tengerparti éjszakán attól a játéktól, amelyről az élete szól.

Aki látta, s némi empátiával szemlélte a BL-selejtező visszavágóját, az átérezhette azt is, hogy mit és miként érezhettek a füvön fekvő Fradi-játékosok, amikor Dragóner gyengén ellőtt és roszszul helyezett labdáját hárította – nem is öklözte, hanem magabiztosan magához ölelte – a horvát kapus, Pletikosa. Az Üllői úti első mérkőzést is beleszámítva, 210 perc munkája veszett kárba egyetlen pillanat alatt. Félreértés ne essék, nem Dragóner a bűnbak, nem is húzta rá senki sem a vizes lepedőt a meccs után, hiszen oly sok esélye volt a Ferencvárosnak. Ha ezekből akár egy is valóra váltotta volna a szurkolóik álmát, akkor nem kellett volna kaput választani a tizenegyesrúgásokhoz, de még térfelet sem a hosszabbításhoz.

Akkor, az Üllői úton ma azzal kellene foglalkozni, hogy milyen biztosítást kérjenek a keddi – ekkor lett volna az első mérkőzés a Real Mallorca ellen – mérkőzésre, s mikor utazzon el a csapat a spanyolok elleni visszavágóra. A tizenegyespárbajban elszenvedett 5-4-es vereség után – a teljesség kedvéért: Pinte, Szkukalek, Lipcsei és Vén a hálóba talált, Arruda és Dragóner hibázott – azonban kiderült, ismét kupamentes ősz vár a Fradira. Ebből fakadóan lesz idő, tán nyugalom, meg pénz is a csapat megerősítésére. (Ezek nélkül nincs is miről beszélni.)