Lars Riedel ötödször a világ tetején

Csillaghullásnak és csillagok ragyogásának lehetett szemtanúja az a több ezer néző, aki kíváncsi volt az atlétikai világbajnokság hatodik napjának versenyeire Edmontonban.

A német diszkoszvető Riedel ötödik világbajnoki aranyérmét nyerte, ez a bravúr viszont nem sikerült az etióp Gebrselassie-nek, aki harmadik lett 10 000 méteren. A világcsúcstartó kubai Sotomayor pedig 233 centiméteres ugrásával a dobogóra sem állhatott fel. Kitűnően helytállt a diszkoszvető Varga Roland, aki egyéni rekorddal a hetedik helyen végzett.

Nehéz jelzőt találni a férfi magasugrás versenyére, amelyben a 233 centiméter után még négy versenyző reménykedhetett a győzelemben. A 236 centimétert viszont egyedül a német Martin Buss ugrotta át. Ezután következett a számtanóra, amely végén kiderült: a címvédő orosz Vorogyin és honfitársa, Ribakov holtversenyben ezüstérmes lett, mert 233 centiméterig mindketten minden gyakorlatot elsőre teljesítettek. A 245 centiméterrel világcsúcstartó Sotomayor 33 évesen idei legjobbját érte el, de ez is kevés volt a dobogóra jutáshoz. A negyedik helyezése után csalódott magasugró bejelentette, hogy néhány európai verseny után visszavonul, számára már túl messze van az athéni olimpia.

Férfi diszkoszvetésben viszont a nagy öreg, Lars Riedel győzött, aki az olimpiai bajnok litván Alekna legyőzésével az ötödik világbajnoki elsőségének örülhetett. A három magyar induló közül csak a 23 éves Varga Roland került a döntőbe. Az újpesti dobó érthetően idegesen kezdett, az első kísérlete nem sikerült, másodikra csak 58,66 méterre hajította a diszkoszt. Már-már azt hittük, hogy a tehetséges fiatal atléta is „fejre áll” a világbajnoki légkörben, Varga azonban harmadikra – 65,86 méteres egyéni rekorddal – bekerült a legjobb nyolc közé. A folytatásban ugyan már nem sikerült javítania, de hetedik helyezése dicséretes, hiszen az év legfontosabb versenyén érte el a legjobbját. Két társa, Fazekas Róbert és Kővágó Zoltán viszont elmaradt legjobbjától, ezért csak nézője lehetett a finálénak.

A férfi 10 000 méteres futóverseny ezúttal is afrikai bajnokság lett, más földrész versenyzői csak asszisztáltak a kenyai és etióp futók csatájához. A három etióp versenyző ugyan minden tőle telhetőt megtett, hogy a hosszútávfutás királya, Gebrselassie ötödik világbajnoki címét is megszerezze, azonban a kenyai Kamathi nem tisztelte a nagy öreget, s hatalmas hajrával megakadályozta a „csúcsbeállítást”.

- Az utolsó körig minden úgy ment, ahogy elképzeltem, ám a hajrában alaposan megleptek a kenyai futók – mondta a világcsúcstartó Gebrselassie. – Annak ellenére, hogy az idén keveset versenyeztem, kitűnő kondícióban érkeztem Edmontonba. Közepes volt az iram, inkább taktikai harc zajlott, lassú és gyors négyszázak váltakoztak. Azt hittem, nem lesz gond, de be kell vallanom, tévedtem.

Férfiak. 10 000 m, világbajnok: Charles Kamathi (kenyai) 27:53,25 perc, 2. Mezgebu (etióp) 27:53,97, 3. Gebrselassie (etióp) 27:54,41. 3000 m akadály, vb: Rueben Kosgei (kenyai) 8:15,16, 2. Ezzine (marokkói) 8:16,21, 3. Barmasai (kenyai) 8:16,59. Magas, vb: Martin Buss (német) 236, 2. Ribakov (orosz) és Voronyin (orosz) 233-233, 4. Sotomayor (kubai) 233. Diszkosz, vb: Lars Riedel (német) 69,72, 2. Alekna (litván) 69,40, 3. Möllenbeck (német) 67,61, ... 7. Varga Roland 65.86.

Nők. 400 m gát, vb: Nezha Biduane (marokkói) 53,34, 2. Noszova (orosz) 54,27, 3. Pernia (kubai) 54,51.

VILÁGBAJNOK MONDATOK

Reuben Kosgei (3000 m akadály): „Az utolsó négyszáz méter pokoli nehéz volt, de éreztem, van még erőm. Szó sincs arról, hogy megállapodtunk volna a döntő előtt, mi legyen a végső sorrend. Én senkinek sem engedném meg, hogy legyőzzön.”

Martin Buss (magasugrás): „Gyengén kezdtem az idényt, a 224 centiméterrel harcoltam, aztán a hazai bajnokságon sikerült teljesítenem a 230-at is. Ez már jó előjelnek számított. Fokozatosan javult a formám, és itt Edmontonban, az utolsó edzéseken már arra is mertem gondolni, hogy dobogós helyen végezhetek.”

Lars Riedel (diszkoszvetés): „Fantasztikus nap és nagyszerű verseny volt. A győztes dobásom technikailag majdnem tökéletesen sikerült. Csak egy hajszál hiányzott a hetvenméteres eredményhez. Hosszú ideig térdsérüléssel bajlódtam, de szerencsére a kihagyás nem okozott gondot a felkészülésben.”

Charles Kamathi (10 000 m): „Nem hittem, hogy le tudom győzni Gebrselassie-t, noha ő az idén alig versenyzett. A finálé előtt arra gondoltam, hogy amennyiben az első öt között végzek, már teljesítettem a célkitűzésemet. A társaim nagyon sokat segítettek, ők diktálták a ritmust, én pedig a hajrában futottam, ahogy tudtam.”