Megdicsőülve megbukni

Kercsó Árpádot tavaly negyedszer választották szövetségi kapitánnyá, s már-már bohózatba illik, ahogy időről időre visszahívják, majd elküldik. Kissé leegyszerűsítve arról van szó, hogy a páros években megválasztják, a páratlanokban eltávolítják, s közben teljesen mellékes, hogy a félreállítást megelőzően mindig eredményesen szerepelt. Az ok prózai: attól függ, ki az elnök. Ha éppen erős kezű vezető áll a szövetség élén, akkor Kercsó jöhet, ha nem, akkor az edző feleslegessé válik. Ezúttal Fertő László engedett a Kercsó-ellenes blokknak a demokrácia játékszabályait szem előtt tartva, csakhogy ezzel éppen „helyzetbe hozta” az edzőt. Hiszen az elnök elgondolásával szemben igenis kudarc lenne, ha csupán két győzelmet érne el a hazai világbajnokságon a válogatott, sőt még a három sem lenne siker, mivel itthon megismételni azt, amit külföldön már valóra váltott a csapat, aligha tekinthető előrelépésnek. Jasko tehát könnyen csapdába kerülhet, ugyanis elődje eredményeit csak akkor tudja felülmúlni, ha a feljutásért, az A csoportba kerülésért versenyezhet a csapat. Ez pedig a magyar jégkorong hátterét ismerve ugyancsak nagy feladat.