Jön a debreceni stílus

Három tavaszi fordulóban négy pontot szerzett a Debrecen. A mérleg statisztikailag igazán kiegyensúlyozott: egy-egy győzelem, döntetlen és vereség. Közülük a siker visszhangja a legnagyobb, a csapat szombaton a listavezető MTK-t győzte le, ráadásul úgy, hogy négy gólt lőtt a bajnokesélyesnek. Az sem utolsó érv a dicséretek sorában, hogy ezúttal már látszott: Dajka László tartja magát az ígéretéhez, a játékosok nem csak megszakadtak a sikerért, stílusosan is futballoztak. Az edző ezzel együtt óvatosságra int, mondván: „Csak akkor ünnepelhetünk, ha majd folyamatosan jól játszunk…”

- Labdarúgás -

Dajka László nem tartja indokoltnak, ha egy-egy produkció szolgál alapul az általánosításhoz, elvégre akkor a győri vereség és a hazai, a Videoton elleni döntetlen okán akár a fejét is vehetnék.
„Szerencsénk is volt az MTK ellen, hiszen szinte a legeslegutolsó pillanatban lőttük a győztes gólt, arról nem beszélve, hogy hét gól esett a szombati meccsen, ami már önmagában is ok arra, hogy felfigyeljenek ránk” – mondja, és nem győzi hangsúlyozni: csak akkor lesz elégedett, ha egyre többször látja, hogy a pályán testet ölt mindaz, amit eltervezett.
Az MTK ellen különösen Bajzát Péter és Kiss Zoltán futballozott jól. Bajzát hosszú idő után újra gól(oka)t lőtt, Kiss pedig mindvégig uralta a pálya jobb oldalát. Kérdés, van-e biztosíték arra, hogy ezentúl mindig úgy futballoznak, mint szombaton. ,,Mindketten fiatalok, tehetségesek, ha nem lennének sokra hivatottak, akkor nem játszhatnának a Debrecenben. Rájuk is ugyanaz vonatkozik, ami a csapatra: akkor leszek velük teljesen elégedett, ha meccsről meccsre főszereplők lesznek. Ugyanakkor nem felejthetem el, hogy fiatalok, az ő korukban még érthető, ha hullámzik a teljesítményük. Persze, csak addig, amíg a változékony produkció nem fékezi a csapatot. A hét végén Dunaújvárosban játszunk, ha megint kiemelkednek a mezőnyből, az már jelent valamit” – mondja Dajka László.
Amikor decemberben két és fél évre Debrecenbe szerződött az edző, azt ígérte, hogy a tavaszi szezon végére már lesz stílusa a csapatnak, ami alap lehet ahhoz, hogy a lehető legtöbbre vigye. Nos, az MTK ellen kitűnt, hogy egyáltalán nem az óvatosság jellemezte a játékosokat. Roppant agilisan futballoztak, többnyire eredményesen támadták le a labdát kihozni próbáló ellenfelet. Az ilyesmihez erő kell, nem is kevés.
„Aki a pályán van, annak ki kell adnia magából mindent, ez a legkevesebb” – fogalmazza meg az alapkövetelményt, hozzátéve, hogyha valamelyik futballistán látszik, hogy képtelen megbirkózni a feladatával, azonnal cserél.
„Meccs közben a legkörültekintőbb taktika is módosításra szorulhat, ezer és ezer apróság befolyásolhatja a csapat teljesítményét, ezért vagyok nagy híve a cseréknek. A legtöbbször mindhárom lehetőségemet kihasználom, ezzel igyekszem ellensúlyozni azt, hogy az edző tudománya nem terjedhet ki mindenre, még akkor sem, ha a magyar élvonalban jól ismerik egymást a csapatok” – magyarázza, mert gyakori, hogy az ellenfélnél más játszik jól, mint akire számítani lehet. Az sem ritkaság, hogy a várttól eltérő taktikával szembesül a csapat. Végül ott van még a szerencse is, amely igencsak befolyásolhatja a végeredményt.
Debrecenben sohasem könnyű az edzői munka, mert egy dolog, hogy a városban imádják a futballt, s egy másik, hogy sokan nem csupán értenek hozzá, hanem – vélik ők – mindenkinél jobban értenek.
„A hangulat alapvetően az eredményektől függ, ha jól megy a csapatnak, akkor kevesebb az ellendrukker. Kevesebb, de akad. Most sincs ez másképpen, de én csak arra figyelek, hogy sikerrel tegyem a dolgomat. Elindultunk, annyi már kiderült, hogy fölépíthető mindaz, amit elterveztünk a szezon előtt, ennyi egyelőre elég.”
Egyelőre – ezt többször megismétli, mint ahogy azt is: egyáltalán nem zavarja, hogy Debrecenben érzelmi kérdés (is) a futball.
„Csak az érdekel, hogy teljesítsem azt, amit vállaltam. A futballhoz, egy csapat életéhez az érzelmek is hozzátartoznak, nekem az a dolgom, hogy a hasznos indulatokat meglovagoljam, a károsakat letörjem, a semlegeseket pedig békén hagyjam. De ez mellékszál, a háttér része. A lényeg az, hogy a pályán helytálljunk, erre szerződtünk mindannyian, ezt sohasem szabad elfelejteni.”