Rozi, a hátország

Széles Sándor úszóedzőt jegyzi szűkebb környezete a Rozi becenévvel, s mert rá mindig számíthatnak a hozzá közel állók, rendre megtoldják a hátország kitétellel. Ő tehát Rozi, a hátország… Ha valaki az ötven felé közelít, annál az elnevezés mindenképpen stabilitásra utal.
Hűségre. Kitartó vonzalomra.
A sport iránt mindenképpen.
Még nincs tízéves, amikor a KSI-ben Széchy Tamásnál megismerkedik az úszással. Ott, ahol akkoriban Hargitay András, Verrasztó Zoltán, Sós Csaba, mi több, a későbbi montreali pólós olimpiai bajnok Sudár Attila, a leendő sztár- és bajnokjelölt. Velük róhatja a hosszok százait, ami már csak azért is nagy szó, mert közismert Széchy filozófiája: akiben nem érzi a későbbi, a kiugró siker reményét, nem ítéli kemény munkára, inkább átirányítja a vízilabdások vagy az öttusázók közé. Nos, Rozi mindkét változatban részesült, hiszen előbb 800 és 1500 méter gyorson bajnok és rekorder lett, majd a KSI korosztályos pólócsapatait erősítette, hogy végül öttusában legyen junior válogatott. Világbajnoki harmadik csapat tagjaként későbbi aranyérmes csapattársának, Dobi Lajosnak ugyanúgy hátteret adott, mint annak a zenekarnak, amelynek gitárosaként a Ki mit tud?-on is fölléphetett.
Az egyre aktívabb zenélés és egy szerencsétlenül sikerült válogató miatt több világversenyen nem indulhatott, versenyzőként nincs róla több említésre méltó tény.
Edzőként viszont…
Esztendők óta rója a medence partját, oktat, lelkesít, időt mér – lelkesedik. Mostanság az egykori társ, a nagynevű klasszis, Verrasztó Zoli vezette Jövő SC első számú edzője. Ifjú talentumok, leendő klasszisok isszák a szavait – közülük Gyurta Dánielről beszél a legtöbbet… –, az ő jóvoltukból jó esély van arra, hogy a következő olimpiákon végre nem csupán egy-egy kiemelkedő klasszissal, hanem ütőképes csapattal támadhassuk az úszónagyhatalmakat.
Sőt. Az esély több, mint jó. Elvégre a gyerekek tehetsége, szorgalma példás, a többiről pedig nagy rutinnal gondoskodik edzőjük.