Lenyűgözőnek nevezte az egyik horvát kolléga, hogy mennyi ember kíváncsi akár egy hétköznap délután is a magyar és horvát válogatott mérkőzésére. „Nálunk Dubrovnikban ezer volt a rekord nézőszám legutóbb” – mondta, látván, hogy a meccs előtt fél órával már kétezren üldögéltek a Margitszigeti Hajós Alfréd uszoda lelátóján, és még további szurkolói csoportok érkeztek a bejárat felől.
Hét újoncot vonultatott fel a horvát csapat, s ők eddig csak néhányszor szerepeltek a nemzeti együttesben. Az említett horvát kollégától azt is megtudtuk, miért nem játszanak olyan sztárok, mint Stritof, Smodlaka, Volarevic vagy Herceg. Stritof belsőcombizom-húzódás miatt maradt ki (pedig nem sokkal a találkozó előtt még izgatottan hajigált kapura a medencében), míg a másik három pólós az előző négy meccsen sem játszott. Herceg nemrégiben nála is erősebb emberekkel különbözött össze egy szórakozóhelyen, és eltörték az orrát. Smodlakáról úgy hírlett, súlyosabb sérülése miatt ezen a nyáron már nem nagyon húz úszósapkát, a legfrissebb információk szerint azonban az augusztus végi Világkupán már talán újra Djuho szövetségi kapitány rendelkezésére állhat.
Persze ezt az egészet nem Smodlakával, még csak nem is Stritoffal illett volna kezdeni, sokkal inkább a mieinkkel, legelébb pedig Benedek Tiborral. A csapatkapitány tegnap harmincéves lett, s hiába támadta meg enyhébb lefolyású betegség csütörtökön, a vírusok sem tudták megakadályozni abban, hogy ott legyen a születésnapi meccsen.
Azon a mérkőzésen, amelyen az első két negyedben a színvonal nem verdeste az eget. A játékosok mintha úgy döntöttek volna, hogy – ha lehet – csak akcióból lőnek gólt, emberelőnyből csupán abban az esetben, ha nagyon muszáj. Az első tizennyolc perc egyetlen létszámfölényes találatát meghagyták Benedeknek, gondolván: „öregeknek”, harmincon túliaknak való mulatság az. Legyen neki születésnapi ajándék. Az lett, s ezzel vezetett 4-3-ra a magyar válogatott. Az persze nem állítható, hogy a sok hibával tarkított összecsapás első felében nem voltak igazi bűvészmutatványok, de a varázslat mégiscsak a harmadik negyedben kezdődött, 7-6 után Kásás valószínűtlen csuklómozdulatával indult a magyar örömpóló, amely hat gólt eredményezett sorozatban. Biros például iszonyatos lábtempójával úgy állt másodpercekig Percinic kapuja előtt, hogy szinte megszáradt a fürdőnadrágja. Végszóra jött Kásás passza, így Biros nemhiába levitált annyi ideig (10-6). Gyönyörű volt Kiss Gergely ejtése is hét méterről, majd Vári íratkozott fel a góllövőlistára, Kásás pedig egy négyméteressel zárta le a hatnullás rohamot (13-6). A meccs itt gyakorlatilag eldőlt, az utolsó negyedben már csak arra kellett figyelniük a magyar pólósoknak, hogy kedves egészségükre váljék a játszadozás.
– Aki nem látta az előző két meccsünket Dubrovnikban, ne bánja, most valami hasonlót láthatott – elemezte a történteket Kemény Dénes szövetségi kapitány. – Ideges hangulat, pontatlan lövések jellemezték akkor is az első két negyedet. Most már öt mérkőzésen át mintha túl merevek lennénk fejben a félidőig, utána aztán lassan feloldódunk.
– A világ egyik legjobb csapata ellen két negyeden keresztül tartani tudtuk a lépést, de utána a remek játékosokból álló magyar válogatott kitűnően játszott, mi pedig elfáradtunk – mutatta be ugyanazt a másik oldalról Djuho kapitány. A lényeg ugyanaz: fölényes magyar győzelem, pólóünnep a szigeten.
***
Vízilabda Világliga, B-csoport, 5. forduló: Magyarország–Horvátország 16-10 (3-2, 3-3, 7-2, 3-3). Hajós Alfréd uszoda, 1500 néző, vezette: Timoc (román), Korzyna (lengyel). Magyarország: Szécsi – Steinmetz B. 1., Fodor, Kásás 4, Kiss G. 4, Molnár 2, Benedek 3. Csere: Vári 1, Székely, Madaras, Bárány, Biros 1.
A csoport másik mérkőzésén: Oroszország–Egyesült Államok 9-7. Az állás: 1. Magyarország 15 pont, 2. Egyesült Államok 9 (38-37), 3. Oroszország 9 (27-37), 4. Horvátország 7.
főpolgármester
Latorcai Csaba: A kormány segítene Budapestnek
