Lefoglalhatják a szobákat Patraszban

Nyolcadik mérkőzését is megnyerte a magyar válogatott a Világliga-sorozatban, az oroszok elleni 10-7-es győzelem pedig azt jelenti, hogy Kemény Dénes szövetségi kapitány csapata már biztos résztvevője a négyes döntőnek, amelyet a görögországi Patraszban rendeznek augusztus 1–4. között.

-VÍZILABDA-
Többen is összedugták a fejüket a magyar és az orosz válogatott tegnapi mérkőzése előtt a Hajós Alfréd uszodában, hogy akkor most biztos résztvevője-e már a magyar csapat a patraszi szuperfinálénak vagy nem. A horvátok ugyanis kedden 10-9-re nyertek az amerikaiak ellen, így a 21 pontos Magyarország előnye 10 pont maradt a 3. helyen álló Egyesült Államokkal szemben, amikor még öt mérkőzése volt hátra mindkét együttesnek. Az amerikai csapat tehát pontszámban elvileg még beérhette volna a Kemény-legénységet.
Persze ez a kis agytorna legföljebb arra volt jó, hogy az ember elbeszélgesse az időt a találkozó kezdetéig, mivel újabb magyar győzelem volt várható, ami pedig újabb három pontot, s a biztos továbbjutást jelentette volna.
A tűző nap ezúttal Molnár Tamásra ragyogta legjótékonyabb sugarait, a magyar center tíz perc után már a harmadik góljánál tartott, s leginkább lesipuskásként jeleskedett, hiszen kétszer is a kipattanó labdát tuszkolta a kapuba. Kabanov orosz mester csapatában ezúttal csak Sztratan találta meg a rést a magyar védelmen, igaz, az oroszok nyolcas számú játékosa az első két negyedben háromszor is megtréfálta Kovács Zoltánt, a kapusunkat. Bőven belefért persze ez is, hiszen a másik oldalon Fjodorov hétszer is átélhette a kapusok számára mindig oly tragikus pillanatot, amelyet gólnak neveznek. Molnár „mesterhármasa” árnyékában Fodor, Kiss Gergely, Bárány és Madaras is betalált, így a félidőben 7-3-ra vezetett a magyar válogatott.
Amiképp az első két negyedben, a harmadikban is Molnár gólja adta meg az alaphangot, s hogy minél szabályosabb legyen a világ, ezt is úgy pofozta át a képzeletbeli gólvonalon. Eltelt 26 perc és nyolc másodperc a meccsből és az oroszoknál még mindig csak egy ember lőtt gólt: Sztratan négyet. Ekkor megtört a többieken ülő átok, igaz, a 9-5-höz is kellett Sztratan, mégpedig azért, hogy gólpasszt adjon Csomakidzének. Újabb analógia: ahogyan az első 9 percben, a harmadikban is Fodor lőtte az utolsó gólt, (10-5).
Eseményszámba ment, hogy a záró felvonásban nem Molnár szerezte az első találatot (a másik 12-es, Zinnurov), de nem is tehette volna, hiszen ott kuporgott a kispadon. De a 12-es szám stimmelt, legfeljebb a sapka színe nem. Jóllehet, Zinnurov újabb góljának már csak a különbség szempontjából volt jelentősége. A magyar válogatott 10-7-re győzött, így a vastaps annak is szólt, hogy bejutott a Világliga négyes döntőjébe.
– Már a második játékrészben volt egy-egy holtpont mindkét csapat játékában, ebből is látszik, valószínűleg nem vízilabdázók találták ki a kilencperces negyedeket, és a sok utazást – mondta a mérkőzés után Kemény Dénes szövetségi kapitány. – Már szinte játékoskínzás, amit a pólósoknak teljesíteniük kell. Ez a közönségnek sem túl jó. A vasárnapi mérkőzésünk után van jó néhány szabad napunk, bízunk abban, hogy Amerikában senki nem akar majd közösen edzeni velünk, és akkor pihenni fogunk.
Világliga, B csoport, 4. forduló, 2. mérkőzés: Magyarország–Oroszország 10-7 (3-2, 4-1, 3-2, 0-2). Hajós Alfréd uszoda, 2000 néző, vezette: Tomic (horvát), Grosso (olasz). Magyarország: Kovács – Steinmetz B., Fodor 2, Kásás, Benedek, Molnár 4, Kiss G. 2. Cserék: Madaras 1, Bárány 1, Vári, Vindisch, Biros.
A csoport: Olaszország–Spanyolország 9-10, Görögország–Brazília 13-12. A csoport állása: 1. Spanyolország 21 pont, 2. Olaszország 17, 3. Görögország 11, 4. Brazília 7.