Törő szerint…

A szakemberek szerint az európai elitklubok sztárfutballistái egyre inkább elfáradnak idegileg, ennek tudható be, hogy a nagy csapatokat mostanában meglepik az esélytelenebbek.

Nem a meccsek fáraszthatják a sztárokat, inkább az, hogy mindenki mindig a lehető legtöbbet várja tőlük és a csapatuktól egyaránt. Ronaldo, Beckham, Zidane, Henry, Totti vagy Nedved szintjén a játék sohasem lehet kimerítő. Főként, hogy ma már más a módi, mint a mi időnkben.
Az európai élfutballban a játékosok felkészítése úgy húsz-huszonkét éves korig tart, attól kezdve már csak frissítésre, ha úgy tetszik, a soros meccsre való felkészítésre van szükségük. Az erőt már korábban megszerezték, az erőnléti edző már csak akkor kerül elő, ha ne adj’ isten megsérülnek. A futball naposabb oldalán tehát már nem dívik az alapozás, majd a formába hozás, hogy nálunk még mindig e szerint a módi szerint telnek-múlnak az évek, arról inkább szó se essék.
Egyébként én mindig jobban szerettem játszani, mint edzeni, arról nem beszélve, hogy egy fordulatos, lendületes, lüktető meccs többet ér, mint két-három órányi monoton gyakorlás. Igaz, szerencsém is volt, mert tizenöt és tizennyolc éves korom között a BVSC-ben tulajdonképpen azt kaptam, amit a mostani sztárok: erőt, egészséget. Megjegyzem, szinte észre sem vettem, hogy hajtanak, tizenévesen nincs az a munka, amelyet ne végezne el zokszó nélkül a gyerek. Én nem emlékszem olyan esetre, hogy teljesen kimerültem volna, később viszont, a hetvenes években, a követelményrendszernek hívott futóórákon szenvedtem rendesen.
Arra sem emlékszem, hogy idegi fáradtság lett volna úrrá rajtam, igaz, akkoriban még nem volt általános a szerda-szombat-szerda ritmus. Egyébként is illendő csínján bánni a minősítésekkel, hiszen például az a Real Madrid, amelyik kikapott Bilbaóban, majd egy félidőn át szenvedett a Monaco ellen, tegnapelőtt olyan könynyedén futballozott a Sevilla ellen, hogy élvezet volt nézni. Meggyőződésem, ha az ember elkapja a fonalat, mindegy, hogy hol tart a szezon, hány mérkőzés van már a lábában, a fejében.
Mert mondják meg nekem, ha valaki olyan szólóra, majd bokamozdulatra képes, mint vasárnap Ronaldo a második góljánál, kinek jut eszébe a kimerültség?