A hosszú úton az első kanyar előtt

V Í Z I L A B D A Mi tagadás, a kapitányok nincsenek könnyű helyzetben. Kemény Dénes pár napi közös felkészülést követően kénytelen játékosait tétmeccsen a vízbe küldeni, Faragó Tamás pedig combizomhúzódás miatt voltaképpen első számú kapusát pihentetve készül a kőkemény amerikai megméretésre. Mindazonáltal jó a két kapitányra nézni, hiszen a gondok ellenére nemcsak derűlátók, hanem kisimultak is.

Két tréning között vállalták az urak és az egy szem hölgy, Stieber Mercédesz, hogy a fővárosi Podmaniczky Palotában a közelgő Világliga gyanánt közösen válaszolnak az újságírói kérdésekre. Némi malíciával Faragó Tamás, a hölgyek hadvezére meg is jegyezte: „Megtisztelő, hogy az olimpiai és világbajnok férfiválogatott mellett ránk, a női vízilabdára is kíváncsiak. Kár, hogy tavaly sehol sem voltak.”
Mi tagadás, a gyengébbik nem csatározásai, felkészülése, az ország kedvencei, Kásás, Benedek, Molnár doktor és társaik árnyékában jelentősen háttérbe szorult – igaz, nem mindenkinél. A lényeg persze, hogy az elmúlt esztendőkben aranyérmekkel bizonyították a hölgyek: rájuk is érdemes figyelni.
Mindazonáltal vitathatatlan, a középpontban a férfiak állnak, akiket már holnap vízbe szólít a kötelesség. Ráadásul nem holmi barátságos, felvezető partin, hiszen rögvest az egyik, ha nem a legnagyobb rivális, a szerb-montenegrói válogatott néz farkasszemet a mieinkkel a Margitszigeten. Három napon belül kétszer a Világligában!
„A Domino Euroliga kötelessége miatt májusban csonka kerettel kezdtük csak a felkészülést. Egy hete teljes a létszám, de pénteken már nehéz mérkőzés vár ránk” – kezdte a válogatottal az olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot, Világligát, Világkupát, Európai Nemzetek Ligáját, egyszóval minden létező és már nem létező címet begyűjtő Kemény Dénes. A diadalok felsorolása már csak azért is időszerű, mert mindez egyben jól mutatja: a szakember tudja, mi kell a sikerhez, tisztában van a formaidőzítés precizitásával: „Megpróbálunk párhuzamosan az összes problémára megoldást találni. Így szem előtt lesz a fizikai felkészítés, a csapatkeresés, valamint a közbülső állomásokon, így a Világligán való jó szereplés is. Ezeket ugyan nyugodtan nevezhetem egymás ellen dolgozó faktoroknak, ám mindent megteszünk, hogy valahogyan öszszeegyeztessük őket.” A kapitánytól megtudtuk még, hogy a Margitszigeten edzőtáborozó amerikaiak január óta napi hét órában klubcsapatként készülnek. Ettől függetlenül sem ő, sem mi nem cserélnénk el velük a csapatot.
Például semmi pénzért, akár a fél, amúgy kitűnő erőkből álló amerikai együttesért sem adnánk Benedek Tibort, aki így fogalmazott: „A fizikai munkát Ausztriában kezdtük meg, de hamar át kell állnunk a játékra. A cél, hogy mindenki friss legyen, de közben erőt is gyűjtsön.”
A hölgyeknél nincsenek efféle problémák, hiszen ahogy a csapatkapitány, Stieber Mercédesz magyarázta: „Szerencsére többet tudtunk pihenni, mint a fiúk, hiszen két hétig lazíthattunk.” Mindez természetesen már a múlté, délelőttönként a Komjádiban, délutánonként a Szigeten izzasztja a játékosokat a Faragó, Györe kettős. Muszáj a halandó számára utánozhatatlan munkamennyiség, hiszen amint Martin György, a magyar szövetség első embere is mondta: „Első ízben a nőknek is megrendezik a Világligát. Június 23-tól az Egyesült Államokban tornarendszerben játszanak a csapatok.”
Márpedig ez abszolút az újdonság erejével hat az érintettekre is. Négyszer kilencperces találkozót ugyanis még soha nem güriztek végig a játékosok. Valljuk be, a férfimérkőzések színvonalára sem pozitívan hat a reklámok érdekében kitalált játékidő – a második és harmadik negyed közti tízperces szünetről nem is beszélve –, azaz csak elképzelhetjük, milyen lesz ez a női formulában.
„Na, erre én is kíváncsi leszek – mosolygott Stieber Mercédesz, aki ettől függetlenül jó szereplést vár. – Magasra tettük a mércét, úgyhogy a Világligában sem epizódszerepre készülünk.”
Persze, ahol Faragó Tamás az edző (akinek 2005 végéig meghosszabbították a hónap végén lejáró szerződését), ott vagy főszerep, vagy semmi. Nemcsak szavaznak az előbbire, hanem tesznek is érte a játékosok. A kapitány szavai is ezt támasztják alá: „Jó erőben vannak, csinosak, nincsen semmi gond. Leszámítva azt, hogy ketten még nem tudták teljesíteni a szakmai minimumot. S azt, hogy kapusunk, Sós Ildikó egyelőre csupán könnyített edzéseket tud végezni. A saját tempónkban készülünk az olimpiára, amelyre gondolva egyfajta könynyebbséget érzünk, hiszen azzal, hogy első ízben képviseljük Magyarországot női vízilabdában a játékokon, sporttörténelmi pillanatok várnak ránk Athénban.”