Hét légiós van a parketten, amikor Vígh játékvezető feldobja a labdát – már nem is csodálkozunk ezen. A szurkolók sem teszik: a veretlenek rangadóján dugig telt fehérvári csarnokban a hazai ultrák hangosan éltetik az Albacompot, s kiabálják túl a palánk mögött elhelyezett vendégtábort. Mindazonáltal hamarosan átveszi az „irányítást” a Debrecenből érkező csoport, amelyet igencsak feltüzel a kedvencek remek kezdése. A szlovák–ugandai (hm) vezér, Toya feltartóztathatatlan, dobásai pontosak, az első negyedben egymaga 11 pontig jut. Társai sem tétlenkednek, a Fehérvárott is megforduló Bukva centerben iparkodik, Horvát triplát szór, egyszersmind Toya pontjait 18-cal toldják meg. Mindez azt jelenti, 29-nél jár egy felvonás alatt a Debrecen, ami nem mindennapi produkció. Ha tartani tudja ezt a ritmust, a meccs végére 116-ig jut.
Persze, nem véletlen, hogy Farkas Sándor edző csapatának is nulla áll a vereség rubrikában, azaz nem meglepő, a folytatásban szorosabb a csata. Beindul az Albacomp pontgyáros duója, a Nisavics, Spivey kettős, pillanatok alatt 13-2-es rohammal jelzik a hazaiak, nem lefutott a parti. Az addig sokat cserélő amerikai mester, Robert Reid is érzi, ez nem az a találkozó, amikor kísérletezni lehet, rögvest visszaállítja a kezdő csapatát, aminek meg van az eredménye. „Tíz, tíz, tíz!” – üvölti diadalittasan a hajdúsági kemény mag, lévén a 19. percben számukra szemet gyönyörködtető a táblán álló 37-47.
A 42-51-et követő térfélcsere után sem változik a játék képe: néha felkapaszkodik, szorosabbá teszi a fehér mezes egylet az összecsapást, ám a hárompontosokkal (is) operáló, a kék trikókon sárga, Vadkakasok felirattal pompázó vendégek rendre visszaállítják a tíz pont feletti különbséget. A vártnál békésebb mederben csordogál a közepes iramú meccs, éppen ezért csodálkozik a nagyérdemű, amikor a 26. percben Szendrei és Bódi között alakul ki csetepaté. Előbbi, a Debrecen centere elveszíti a fejét, odavág egyet ellenfele mellkasára, jutalma nem is lehet más, mint a kiállítás. Szendrei mozdulatát illetően fogalmaznánk meg kritikai észrevételünket: a centernek mint újdonsült csapatkapitánynak talán példamutatóbban illene viselkednie még akkor is, ha nem megy neki a játék.
Ez a történet érdekes módon a debrecenieket villanyozza fel. A triplák ezután is pontosak, Lóránt hármasa láthatóan mély nyomokat hagy az Albacomp kosarasaiban. A „Húsz, húsz, húsz!” rigmus tölti be a termet 65-85-nél, ez bizony nem a hazaiak napja. A vége ugyan „csak” 83-95, ám nyugodtan mondhatjuk, biztosan nyerte a veretlenek csatáját a Debrecen.
FÉRFIBAJNOKSÁG, 5. forduló: Albacomp–Debrecen 83-95, Atomerőmű–Körmend 77-65, Eger–Falco 71-85, Dombóvár–ZTE 81-73, Kaposvár–Szolnok 67-75.
BOTRÁNY DETROITBAN. Az utolsó percben félbeszakadt a Detroit Pistons– Indiana Pacers NBA-rangadó (82-97). A legutóbbi keleti finálé „visszavágóján” parádésan játszottak a vendégek, a nagyszünetben például 59-43-ra vezettek. A hazaiak felzárkózási kísérleteit rendre visszaverték az Indiana játékosai, s noha a bajnok a végén már közel került ellenfeléhez, a győzelem vagy a továbbjutás kiharcolására nem volt esélye. Az utolsó percben felkorbácsolódtak az indulatok: Ron Artest, a Pacers 24 pontot dobó játékosa hátulról csapott oda kíméletlenül Ben Wallace-nak, amire a sértett egy torokcsapással válaszolt. Nagy lökdösődés kezdődött a pályán, ám az „igazi” balhé később, a vendégek cserepadjánál tört ki. A detroiti szurkolók leöntötték a padon ücsörgő Artestet, amit az Indiana kosarasai nem tűrtek: azonnal a lelátón termettek. A nagy adok-kapok után a drukkerek zápora elől menekültek az öltözőbe a vendégek.
