Az amerikai klasszis halhatatlanságra tör

A l p e s i s í

Lehengerlő módon kezdte az alpesi síelők Világkupa-sorozatát az amerikai Bode Miller, hiszen hatalmas meglepetésre a szezon mindhárom viadalán diadalmaskodott. Hasonló nyitányra még nem volt példa, annál is inkább, mert három szakágban – óriás-műlesiklásban, lesiklásban és szuperóriás-műlesiklásban (SG) – tudott a legjobb lenni. A kanadai Lake Louise-ban vasárnap rendezett SG-versenyen az osztrák szupersztárt, a négyszeres öszszetett Vk-győztest, Hermann Maiert megelőzve végzett az élen. A bombaformában lévő 27 éves klaszszis így elmondhatja magáról, hogy mind a négy szakágban nyert már Vk-versenyt, ez korábban pedig csupán négy síelőnek sikerült.
A kétszeres világbajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes Miller ugyan már nem fiatal, de úgy tűnik, most vált érett versenyzővé. Sokáig nem tartották igazán tehetséges síelőnek, életében először 2000-ben Franciaországban, a Val d’Isere-i Világkupa-futamon óriás-műlesiklásban állhatott dobogóra. Egy évvel később ugyanitt már nem csupán az éremszerzés sikerült, hanem győzött. Ennek ellenére egészen mostanáig az összetett Világkupában nem sok esélye volt, hiszen kifejezetten technikai specialistának számított, műlesiklásban és óriás-műlesiklásban aratta sikereit. A gyors számokban még a dobogó közelébe sem jutott, bár sokak szerint a tehetsége megvolt hozzá, hogy akár lesiklásban is a legjobbak közé kerüljön.
Töretlen fejlődését jelzi, hogy 2002-ben a Salt Lake City-i olimpián, ahol az alpesi számokat Park Cityben és Snowbasinban rendezték, óriás-műlesiklásban és kombinációban egyformán ezüstérmes lett. Ami hazai pályán még nem sikerült, az a St. Moritzban 2003-ban megtartott világbajnokságon valóra vált, és mindkét számban aranyérmes lett.
Ekkor már senki nem kérdőjelezte meg a tehetségét, csupán az volt a kérdés, mikor látja be, hogy az összetett Világkupa-siker érdekében komolyan kell vennie a gyors számokat is. Hogy volt hozzá tehetsége, azt éppen a kombinációban elért sikeri bizonyították. A 2002-es összetett 42. hely után egy évvel később már negyedikként végzett, ám ennél előrébb nem juthatott. Ezt belátva a következő szezonban már lesiklásban és SG-ben is rajthoz állt, és egy hajszállal maradt le a csúcsról. A balesetéből lassan épülgető osztrák Maier távollétében az ugyancsak osztrák Stephan Eberharter mögött a második helyen végzett. Tavaly ugyan a korábbiaknál is több pontot szerzett, ám ennek ellenére a 4. helyre csúszott vissza, igaz, a világ legjobb nem osztrák síelője lett, s ez sem apróság.
Az amerikai klasszist azonban természetesen nem elégítette ki, képesnek érezte magát arra, hogy a legyőzhetetlennek vélt Maiert is megszorongassa. Az eddigi futamok alapján pedig bebizonyosodott, most már Maiernek kell kapaszkodni, aki ráadásul műlesiklásban másodpercekkel marad el ellenfelétől és a legjobbaktól, így feltétlenül Miller az esélyesebb. Persze, ha így folytatja, akkor nem csupán a Herminátor nem lehet ellenfél számára, hanem a Maier által 2000-ben elért 2000 pontos álomhatárt is megdöntheti. Akkor pedig már nem ígéret, hanem egy csapásra a sportág halhatatlanja lesz, mert ezt eddig nem csupán elérni, de még megközelíteni sem sikerült senkinek.