Törő szerint...

A labdarúgó-bajnokság idei utolsó előtti fordulójában a bajnoki címre esélyes csapatok közül a Ferencváros Zalaegerszegen vendégszerepelt, s magabiztosan nyert. Az Újpest Győrbe utazott, s 1-1-es döntetlent ért el a jónak minősíthető mérkőzésen.

Örömmel, még a televíziós csatornák európai futballdömpingje mellett is élvezettel néztem végig a két találkozót. A Ferencvároson érződött, hogy olyan nehéz napok és derbik előtt áll, amelyek eldöntik, mennyit is ért valójában az eddig sikeresnek nevezhető őszi szereplése. A Zalaegerszeg elleni második félidő azt jelzi, lendületben van László Csaba együttese. Még akkor is, ha a ZTE eddig is erőn felül teljesített, csodaszámba megy, hogy állandó anyagi gondokkal küszködve, pénztelenül is az élbolyban helyezkedik el. Súlyos vereség volt a Fradi elleni, mégis megkockáztatom: ha a második félidő elején kiegyenlít, végig nyílt és szoros meccset játszott volna a bajnokkal, amelyre nehéz folytatás vár.
A csütörtök esti, gelsenkircheni találkozón biztos esélyes a házigazda Schalke. Nehezen tudom elképzelni – bár nagyon szeretném –, hogy boruljon a papírforma Európa talán legszebb stadionjában. Persze, láttunk már olyat, hogy az esélytelenebb gárda meglepetést okozott. Ha a tudatos játék, a jól megszervezett védekezés, a kilencven percen át tartó futás és koncentráció mellett egy kicsit a szerencse is a Fradi mellé áll, nem tartom elképzelhetetlennek a továbbjutás miatt is fontos döntetlent.
Az „enyéim” döntetlenje reálisnak, igazságosnak mondható, egyik csapat sem érdemelt győzelmet Győrben. Még akkor sem, ha Tóth Norbert gólja olyan volt, amelyikről még a spanyol bajnokságban is beszélnének. Vincze Ottó góljáról meg Újpesten, amely meglátásom szerint vitatható körülmények között született.
Azt sajnáltam csak, hogy ezren sem voltak abban a stadionban, amelyet valamikor előszeretettel neveztek ékszerdoboznak. (Az is volt.) Úgy tűnik, mára ebből csak a doboz maradt meg, s erről is csak úgy lehet beszélni, mint rozsdás, lepusztult régiségről…