A tabella élcsoportja, tán az erején és anyagi lehetőségein túl teljesítő Zalaegerszeget leszámítva, már az elején megjósolható volt. A Ferencváros szinte nem is botlott az őszön, s az, hogy csak tizenkét gólt értek el ellene, jelzi, magyar viszonylatban stabil a hátsó alakzata, s van egy olyan kapusuk, Szűcs Lajos, aki ma már nem csupán hárítja az ellenfél lövéseit, de betalál azok kapujába is. Ha választanom kellene, őt nevezném meg az ősz legjobb, legkiegyensúlyozottabb formát nyújtó futballistájának.
Véleményem szerint a tavasz ismét Fradi–DVSC páros meccset hoz a bajnoki aranyért. Tény, Debrecenben, tán az edzőváltás miatt, nem mindenki és nem teljesen koncentrált csak a dolgára, a futballra. Ettől függetlenül a Loki ott van a zöldek nyomában – a három pont nem nevezhető valós előnynek –, ami eleve izgalmakat biztosít a tavaszi fordulókra. Nem mellékes, hogy ennek a csapatnak a védelme is csak egy tucat gólt kapott.
Többet vártam az „én” liláimtól, különösen a tavaszi lendület után. Úgy tűnik, nem sikerült átmenteni ezt. Nem értem az okát, hiszen a játékosállomány nem gyengült meg, s ugyanaz az edző, Mészöly Géza ül a kispadon, akit néhány hónapja varázslóként tiszteltek. Az MTK-nál érződik, hogy kevesebb pénzt tesz a futballba a tulajdonos, illetőleg, hogy nem olyan mértékben támogatja az első csapatot, mint a korábbi években. Legalábbis így tudom…
Az alsóházban nagy „verekedés” lesz a kiesés elkerüléséért. Az utolsó helyezett Nyíregyháza és az őszt a tizenharmadik helyen záró Pápa között mindössze „egymeccsnyi”, azaz hárompontnyi a különbség. Az az érzésem, s ez tényleg csak az, és nem több, hogy a Diósgyőr bent marad a legjobbak között. Igaz, csúfosan kezdett, a végére azonban belelendült.
rendőrség
Így kerülhetjük el, hogy rémálom legyen a nyaralásból
