Csodavárás

J E G Y Z E T

Néha éppen a legfájdalmasabb vereségek, kudarcok hatására idézünk fel felejthetetlen emlékeket. Számomra ilyen, máig nem halványodó, amint a még itthon is szinte ismeretlen Wittman szabadrúgásból bevette a Manchester United kapuját, a továbbjutáshoz segítve ezzel a Videotont. Az 1985-ös fehérvári UEFA-kupa-menetelés idején aligha gondolta bárki, hogy ettől kezdve csak nosztalgiázni lehet. Mert megkérdőjelezhetetlen, hogy az akkoriak közelebb álltak a nemzetközi élmezőnyhöz, mint az utódaik, de akkor is hatalmas gazdasági különbség volt a legyőzött Paris St. Germain, a Manchester United és a Videoton között, hogy a döntőben diadalmaskodó Real Madridról már ne is beszéljünk.
Álmodozni lehet, s a remény akár legkisebb szikráját látva kell is. Elvégre, ha a nemzetközi kupadöntő elérhetetlen is – a kelet–nyugati kettészakadás miatt még a cseh csapatoknak sincs rá reményük, hiszen elképzelhetetlen, hogy bármelyikük is képes legyen megtartani Rosickyt, Nedvedet, Kollert, Barost –, azért annyit, mint a csehek, mi is elérhetnénk. Ők rendszeres résztvevői a BL-csoportkörnek, s az UEFA-kupában is a legjobbak közelébe kerülnek.
A mostani Fradi, miként az 1995-ös BL-csoportmeccsig jutó – a Real Madriddal itthon döntetlent játszó – csapat bebizonyította, elvétve képes kinőni a hazai bajnokság szürkeségéből. De csak pillanatokra, felvillanásokig, ám nem tartósan. Ahhoz sokkal több kell, elsősorban hit, elszántság, s nem feltétlenül az év mérkőzésén, hanem korábban: az edzéseken, amikor meg kell alapozni a sikert. Hogy kilencvenperces összpontosításra legyenek képesek, hogy kilencven percen át bírják, hogy a döntő pillanatokban ne remegjen meg se a láb, se a lélek.
Amíg ez nem változik meg, csak abban bízhatunk, hogy vannak még csodák! Egy-egy ilyen után bizakodunk a következőben is, hátha újra megtörténik, de ez már nem következik be. Éppen ezért megjósolhatatlan, mikor jut az FTC ismét hasonló lehetőség közelébe, s abban is csak reménykedni lehet, hogy tíz év múlva nem a Feyenoord elleni döntetlenről fogunk nosztalgiázni…