Közeleg hat óra, s vigasztalanul szakad a hó Budapesten. Senkinek sem jó, de annak a kétezer embernek, aki a Kisstadionba tart az FTC–Újpest hokimeccsre, egyenesen sorscsapás. Összeesküdtek az elemek a Ferencváros ellen. Múlt csütörtökön Niedermayer sérülése, tegnap a hó. Pedig rengetegen fagyoskodnak a lelátón, hogy lássák a kanadai sztárokkal erősített Fradit.
Hat óra. Megkezdődik a kétszer húsz perces várakozási idő, a játékvezető azután dönt arról, hogy elrendelje-e a bemelegítést. A szurkolók randa rigmusokkal tüzelik magukat, de ebben a cudar időben még ez is megbocsátható. A játékosok ki-kikémlelnek, kitekint Strudwick is, és sajnálkozik: „Nagyon szeretnék játszani, de mit tehetünk? Sajnálom a nézőket.” Majd arról beszélgetünk, hogy utoljára gyerekkorukban a tó jegén korcsolyáztak szabadban, de tavaly Kanadában rendeztek az egyik futballstadionban egy „nyitott” mérkőzést, kicsiben ugyanolyan lehetne a hangulat itt is.
Fél hétkor kikorcsolyáznak a fradisták, természetesen üdvrivalgás fogadja őket, majd tíz perc múlva jönnek a újpestiek is: nekik pfújolás jut. Ám a játékosok csúszkálását a jégen még jóindulattal sem nevezhetjük bemelegítésnek. A józan észre hallgatva nem szabadna lejátszani a mérkőzést, de a döntés Árkovics bíró kezében van. S végül győzött is a józan ész, a találkozó új időpontjáról ma egyeztetnek. Hét óra után Strudwick már civilben kiballag az üres lelátóra, s videóra veszi a hófödte pályát. Neki játék híján is örök élmény a keddi nap.
origo.hu
Menczer Tamás: Már megint nem bírsz magaddal, Kicsi?!
