Név és teljesítmény

Vincze Ottó nem tagja a labdarúgó-válogatott keretének. Igaz, egy éve sem volt az, úgyhogy önmagában nem eget rengető az ügy. Meg aztán elméletben nélküle is szerezhetünk hat pontot Máltától és Svédországtól, mint ahogy vele sem lenne biztosan több kettőnél, háromnál. A történet nem is róla, inkább Lothar Matthäusról, válogatási módszereiről és hiteléről szól.
Hiszen ő volt az, aki Vinczét az év elején felfedezte, az eltiltott Gera helyetteséül kiszemelte, csapatkapitánnyá, afféle szellemi vezérré emelte, még két hete is magasztalta, majd a minap néhány nyers és keresetlen mondattal eldobta. Egyelőre álljon itt minden kommentár nélkül a szövetségi kapitány augusztus 15-i értékelése a Real Madrid elleni hakni – a szünetben becserélt Vincze középhátvédet játszott – másnapján: „Vincze Ottót az adottságai alkalmassá teszik arra, hogy a pálya bármely részén bevethető legyen, és ezúttal úgy gondoltam, megpróbálom hátrébb játszatni. A védelemből túl keveset lépünk fel a támadásokat segíteni, ő viszont nagyszerűen megoldhatja majd ezt a feladatot is. Örülök annak, hogy kipróbáltam ezt a variációt.” A következő idézet augusztus 29-i keltezésű, ugyanattól és ugyanarról az emberről: „A teljesítmény a döntő, nem a név. Nagyon sokat beszéltem Vincze Ottóval, reméltem, meggyőzöm arról, hogy változtasson a játékán. Ez kezdetben sikerült is, de aztán visszaesett a korábbi hibáiba. Fizikailag sincs abban az állapotban, hogy válogatott legyen, a Győrön sem tud segíteni, hogyan tudna rajtunk?”
A két vélemény között eltelt két hét során Vincze a kispadon ücsörögte végig az augusztus 17-i, argentinok elleni barátságos meccset – a négyvédős felállásból ez még következhetett is, de Matthäus két nappal korábbi terveinek gyökeresen ellentmondott –, majd játszott két bajnokit a Győri ETO-ban. Mindkettőt középpályásként és közepesen; Pécsen az ő tizenegyesgólja jelentette az 1-0-s győzelmet a Debrecen elleni, hazai pályán elszenvedett
2-1-es vereség alkalmával pedig a második félidőt társaival együtt tagadhatatlanul végigporoszkálta.
Matthäus a hétfői sajtótájékoztatóra kész is volt az általános érvényű és megfellebbezhetetlen kritikával. Előtte még kiosztotta a győriek edzőjét, Reszeli Soós Istvánt, mert nem az ő elképzelései szerint küldte fel a kezdő tizenegyet, míg utána elhelyezett egy oldalvágást a teljes MLSZ-vezérkaron.
A befogadó közeg pedig ellentmondás nélkül hallgat, mintha Matthäus megjelenése még mindig az augusztusi „magyar futballünnepség-sorozatnak” lenne a része. Mintha ma is a másfél évtizede világklasszis labdarúgó szólna hozzánk, nem a mi mérsékelten sikeres, trénerként eddig igen tapasztalatlan és kevéssé meggyőző szövetségi kapitányunk. Pedig ha utóbbiból indulnánk ki, rég kifakadhattunk volna: ember, összevissza beszél és kapkod, kicsit szedje már össze magát!
Így viszont most még mi is beérjük Lothar hétfői szentenciájával: a teljesítmény a döntő, nem a név. Hogy ez Matthäusnak inkább előnyére vagy hátrányára válik-e, az szeptember 7. után úgyis kiderül.