Múlt szombaton az ózdi kötöttfogású országos bajnokságon egy súlycsoporttal fentebb indulva, a 60 kg-ban is győzött. Illő volt nyernie? – kérdeztük tegnap délután Majoros Istvánt, akit a tatai edzőtáborban értünk utol.
– Az biztos, hogy nem lett volna jó kedvem, ha megvernek, de azért tragédiaként sem fogtam volna fel.
– Hogy áll a fogyasztással? Megengedhet még magának egy zúzapörköltet vacsorára?
– De jó is lenne az…, dupla adagot bevágnék belőle… Sajnos most már csak csipegethetek, natúr húst, hozzá általában zöldköretet, esetleg kis rizst, szóval nagyon szegényes az étrendem.
– Azt tudom, hogy a Lengyel Nagydíjon már az 55 kg-ban birkózott, s még ha ott volt is két kiló súlyengedmény, 57 kilóra le tudott menni.
– Most viszont éppen 64 kiló vagyok. De ez nem gond, amikorra kell, a felesleg lemegy majd rólam. Persze nem könnyen, mert a fogyasztás testileg és lelkileg egyaránt megviseli az embert. Ehhez a gyötrelmekhez nem lehet hozzászokni…
– S mivel ilyenkor a birkózók felettébb nyűgösek, félve is kérdezem meg: két héttel a vb előtt milyen a hangulata?
– Köszönöm szépen, tulajdonképpen minden rendben van. Az év elején elkaptam elég sok nyavalyát, de ezekből szerencsére már kigyógyultam. A gerincsérvemmel pedig olyan régóta szenvedek, hogy szinte már megszoktam. Járok csontkovácshoz, aki csavargat erre-arra, s most kicsit jobban érzem magam.
– Amíg az első hónapokban lábadozott, hogy valami jó is legyen a rosszban, kimaradt a nemzetközi szövetség már-már követhetetlenné váló szabálymódosítási procedúrájából. A mostani szabályok mennyire fekszenek önnek?
– Nekem maga az nem tetszik, hogy „belenyúltak” a sportágba. Egyébként most már ez van, ezzel kell együtt élni, és másoknak is ugyanúgy kell alkalmazkodni az új helyzethez.
– Ahogy utánanéztem, ebben az évben két nemzetközi versenyen indult, előbb a Román Nagydíjon a 60 kg-ban bronz-, majd az említett Lengyel Nagydíjon már az 55 kg-ban ezüstérmes lett, s ez utóbbin nem volt éppen gyenge a mezőny.
– Egyetértünk, öt meccset birkóztam, azerit, lengyelt, iránit, fehéroroszt vertem, és csak a döntőben kaptam ki egy kirgiztől.
– A legyőzött iráni véletlenül nem az idei junior világbajnok volt?
– De igen, ő volt az.
– Tavasszal a várnai Európa-bajnokságot egy Korobjov nevű, 23 éves orosz nyerte, első felnőttvilágversenyén indulva. Mindez azt jelentheti, hogy a vb-re is ő jön, azaz Mamedalijevet tavaly az olimpiai döntőben véglegesen nyugdíjazta?
– Ez azért egyáltalán nem biztos, lehet, hogy a vb-n ő indul. Bár inkább én is a fiatal oroszra tippelek. Ügyes gyerek, ő is ott volt a Lengyel Nagydíjon, s végül negyedik lett. Egy biztos, a világbajnokságon semmivel nem lesz gyengébb a mezőny, mint tavaly Athénban volt.
– Ha valaki most borítékolná, hogy nyer valamilyen érmet, de nem garantáltan aranyat, belemenne?
– Persze, aláírnám.
– De azzal nyilván tisztában van, hogy az olimpiai bajnoktól sokan a vb-n is aranyat várnak, ami egy hazai rendezésű világverseny esetén elég nyomasztó lehet.
– Éppen ezért igyekszem nem belegondolni.
– Akkor most ez az interjú, legalábbis ez a része, hogy emlékeztetem rá, se lehet az ínyére…
– Inkább az a baj, hogy túlságosan sokan emlékeztetnek rá. A világbajnokság plakátja, amelyen én is rajta vagyok, már jó néhány helyen kint van az utcákon, a tévében megy a vb reklámfilmje, az olimpia után egyébként is szereztem egy kis népszerűséget, szóval gyakran megállítanak az emberek. És persze kérdezik, hogy mi lesz a vb-n. De erre csak azt tudom mondani mindenkinek, a magam részéről mindent megteszek, hogy most is sikerüljön aranyérmet nyernem. Ha sikerül, akkor nagyon jó lesz, de ha nem, akkor sem fogok a Dunának menni.
– Zárásként egy szigorúan szakmai kérdés: árulja el, hogyan készült a világbajnokság reklámfilmje, amelyben alaposan odavágja a szőnyeghez az esemény kabalafiguráját, a birkózónak öltözött és felettébb élethűen mozgó fokhagymát?
– Nos, a dobás valódi volt, de a hagymát csak utólag montírozták be az áldozat helyére…
Építési és Közlekedési Minisztérium
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
