Alkalom alkalmatlanoknak

Mint azt tegnap a távirati irodához eljuttatott közleményében tudatta, Csányi Sándor nem lesz a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke. Sőt, Bill Gates vagy a kuvaiti emír sem. Úgyhogy egyelőre marad Kisteleki István. Persze csak átmeneti jelleggel, az ad hoc bizottság élén, de ha még néhány eleve reménytelen kiszemelt visszautasítja a megtisztelő felkérést, akár hosszabb távra is berendezkedhet. Ennek persze ellentmondani látszik, hogy többször kijelentette: nem akar MLSZ-elnök lenni. Csakhogy tavaly tavasszal még azt hajtogatta, ő bizony ligaelnök sem lesz, aztán mégis mi történt.
A magyar futballközeget jobb híján amúgy is a csodavárás jellemzi, és ebbe a hangulatba tökéletesen beleillik a Kisteleki által felvett póz. Most ő az ügyeletes megváltó, de legalábbis megtisztító. Vizsgál és ítél. Pontosabban nála fordított a sorrend: ítél és vizsgál. Másokat. Mert neki, úgy tűnik, nincs múltja. Kívülről, vagy inkább felülről ereszkedett közénk. Mintha ligaelnökként nem ő felejtette volna a fiókjában a Budapest Honvéd felülvizsgálati kérelmét, mintha korábban soha nem főnökösködött, edzősködött volna, úgy, ahogy. Lehet, hogy én emlékszem rosszul? Vagy már csak én emlékszem? Mondjuk a Ganz-Mávagra, a dicső bennmaradásra.
Kisteleki a médiában is sztár. És nem csak abban a szegmensében, amelyet külön értesüléseivel tüntet ki, általában egy nappal az MTI-ben megjelenő hivatalos közlemény nyilvánosságra hozatala előtt. Nem az irritál, hogy nem vagyunk a kedvezményezettek között; amit a magyar futballvezérkarról tudni kell, azt tudjuk. Olykor sajnos többet is. Az eljárás módja, a pitiség a riasztó. Hiszen ha ilyen incifinci ügyekben is csorbul a fair play, hogyan várhatnánk, hogy épp a sorskérdésekben érvényesüljön?
Az igazi hatalomátvétel persze még odébb van. Addig sem ártana találni néhány újabb alkalmasnak tűnő, de tántoríthatatlan jelöltet. Hogy végül maradjon egy alkalmatlan, de tántorítható.