Párosban és immár egy klubban

Hat, sikerekben megélt év után Tóth Krisztina a kontinens egyik legjobb asztalitenisz-csapatától egy másikhoz igazol, de még Németországon belül sem költözik messzire. Ráadásul a Busenbachból távozó ötszörös Európa-bajnok közeli ismerőshöz érkezik Langweidbe, s itt a kilenc Eb-arannyal rendelkező Bátorfi Csilla nemcsak csapattag, hanem vezetőedző is.

Amikor az év elején Budapesten Bajnokok Ligája-meccset játszott a Busenbachhal, már elárulta, hogy az idény végén távozik a klubjából, mert az utóbbi időben kevesebb játéklehetőséget kapott, a vezetőedző indokolatlanul a németeknek szavazott bizalmat. Azt sem titkolta, hogy Langweidbe tart. Miért húzódott el ilyen sokáig a megállapodás?
– Csupán azért, mert a Langweid főszponzora időközben bejelentette, hogy a következő idényben már nem támogatja a csapatot. Csilláéknak időbe telt, hogy az így kieső anyagi részt pótolják, és addig semmiképpen sem akartak új játékosok szerződtetéséről tárgyalni, amíg nem rendeződik a helyzet. A napokban azonban ez megtörtént, és az ottani főnök, a csapat menedzsere már szólt, hogy szeretettel várnak.
– Nyilván beszélt a vezetőedzővel is, hogy biztos helye lesz-e a csapatban…
– Megnyugtatott. A Bundesliga-meccseket két páros nyitja, s szerintem jó esélyünk van arra, hogy Csillával miénk legyen az egyik legjobb. Ugyanakkor abból a szempontból is jól járunk, hogy a Pro Tour-versenyeken továbbra is részt veszünk, s végre együtt készülhetünk.
– Fura helyzet, hogy rengeteg sikert értek el együtt, Európa-bajnokok voltak, olimpián negyedikek, de még soha nem játszottak egy klubban.
– Így igaz, de hozzáteszem, ez nem sokon múlott. Hiszen amikor hat évvel ezelőtt a Statisztikából kiszerződtem Németországba, a Langweid is hívott.
– És miért nem oda ment?
– Ez is fura helyzet, de éppen Csilla miatt. A legelején biztos könnyebbséget jelentett volna a beilleszkedésnél, hogy nem én vagyok az egyedüli magyar a csapatban, de úgy gondoltam, később már nyomasztóan hatna rám Csilla jelenléte. Ő már akkor szinte intézménynek számított Langweidben, ami nem is csoda, hiszen rengeteget letett az asztalra, és tisztában voltam azzal, hogy én csak másodhegedűs lehetek mögötte. Ezért választottam inkább a Busenbachhot, és nem is bántam meg a döntésemet. Második ligás együttesből lettünk Európa egyik legjobb csapata, s ebben nekem is komoly részem volt, amire büszke vagyok.
– A közelmúlt pikantériája, hogy a Bajnokok Ligájában néhány napja éppen Langweid– Busenbach elődöntőt rendeztek…
– Így igaz, és sajnos Csilláék jutottak be a döntőbe, ráadásul a Bundesligában is megtréfáltak bennünket. Az egymás elleni mérkőzésünkön nekünk a döntetlen is elég lett volna a bajnoki címhez, de kikaptunk. Ám még így is mi végzünk az élen, ha vasárnap legyőzzük a Kroppachot. S ez tényleg hajszálon múlott, mert 5-5 lett a végeredmény, úgy, hogy Struse ellen két meccslabdám is volt, hiába. Így szomorú lett a vége, jobb lett volna bajnokként búcsúzni, de az egész mérkőzést nézve nem rajtam, hanem az egyik német lányon múlt, hogy nem nyertünk, ezzel vigasztaltak a szurkolók is. Rengetegen jöttek oda hozzám, és mindannyian mondták, nagyon sajnálják, hogy elmegyek Busenbachból, szép éveket töltöttünk együtt. S ez abszolút így igaz.