Magyar ugar

Nem tudom, a 2012-es Európa-bajnokságra készülő magyar pályázati bizottság tagjai, Kisteleki István MLSZ-elnökkel az élen, megjelentek-e németországi világbajnokságon. Nem tudom, de ez nem az én mulasztásom. Fejlettebb futballkultúrájú országokban alapvetés, hogy a vb alatt a szövetség nem alkalmanként, hanem folyamatosan tájékoztatja hazája újságíróit a számára elsődleges kérdésekről. Az MLSZ nem tartotta fontosnak, hogy a magyar sajtóval bármilyen információt is első kézből megosszon.
Félreértés ne essék: nem Kisteleki István személyes üzenetét, lényeglátó szavait hiányolom. Hanem a porhintés befejezését, az igazság kimondását: iszonyatos, számunkra már-már megoldhatatlan feladat lenne a labdarúgó Európa-bajnokság megrendezése. Még Horvátországgal társbérletben is. A németországi vb erről egyértelmű bizonyságot szolgáltatott.
Nálunk attól megbénul Budapest, ha ötezer néző előtt összecsap a Ferencváros és az Újpest. Képzeljék el, mi történne, ha, mondjuk, Székesfehérvárt megszállná százezer angol drukker, vagy ha egyik napról a másikra Debrecenből Splitbe kellene átutaztatni tízezreket. Magyarországon semmi sem adott ahhoz, ami egy Eb lebonyolításához elengedhetetlen. Nincs labdarúgásunk, nincsenek stadionjaink, kellő számban nincsenek autópályáink, szállodáink és nincs tapasztalatunk sem. Csak a legfrissebb példákat felemlítve: kis híján az úszó és az öttusa Európa-bajnokságba is beletörött a bicskánk, mi történne a labdarúgó Eb-vel?
Óriási áldozatok árán, persze, megrendezhetnénk a kontinensviadalt. Ám abban az országban, ahol a kormány éppen most csalja ki az utolsó forintokat a családoktól, morálisan vállalhatatlan kalandorság több száz milliárd forintos üzletbe belekezdeni.
A fokozatosság elve a futballban is megkerülhetetlen. Sőt, nálunk mindent elölről kellene kezdeni. Csak éppen e kettő nincs: tiszta lap és tiszta pálya. A magyar labdarúgás végtelen ugar. Ahol minden csupa dudva és muhar.