Csíkszereda elképzelhetetlen jégkorong nélkül

J É G K O R O N G Minden érintett részéről bátor elhatározásnak számított, ahogy a Csíkszeredai Sport Clubot be-, pontosabban visszavezették a magyar jégkorongéletbe. A magyar szövetségnek vállalnia kellett a magyar sportban eddig egyedülálló döntés következményeit, miszerint jóváhagyta egy határon túli magyar közösség, jog szerint mégis külföldi csapat indulását, ami persze a többi magyar klub beleegyezése nélkül nem történhetett volna meg, a székelyföldi város egyesületének pedig – érzelmi elégtétel ide vagy oda – többletnehézségekkel kellett szembesülnie. Háromszor annyi mérkőzés, rengeteg utazás, anyagiakra lefordítva: háromszor akkora költségvetés. Ezt javarészt a Mol segítségével sikerült előteremteni. Az eddigi tapasztalatokról Gál Sándorral, a Csíkszereda vezetőedzőjével beszélgettünk.

– Hogyan fogadták, hogy játszhatnak a magyar bajnokságban?
– Elöljáróban hadd mondjam el, a szereplésünknek vannak előzményei. Pannon Liga néven korábban volt már egy olyan sorozat, amelyben néhány magyar csapattal együtt mi is játszottunk. A bajnoki részvétel persze minden szempontból sokkal többet jelent. A magyar bajnoki aranyérem olyan cél, ami az egész várost megmozgatja. Igaz, egyelőre erről csak álmodozunk. Mondhatom, ma már szokás, hogy szurkolóink eléneklik a székely himnuszt a hazai, román bajnoki mérkőzések előtt. Most már nyugodt szívvel énekelhetik a magyart is, hiszen azt senki nem tilthatja meg, hogy magyar bajnoki meccs előtt felhangozzék a magyar himnusz. Ennél súlyosabb következményekkel is kellett számolnunk. Már az induláskor tudtuk, hogy ez a lehetőség óriási pluszterheket ró a csapatra.
– Anyagilag vagy szakmailag?
– Mindkét szempontból. Háromszor annyi mérkőzést kell játszanunk, ráadásul úgy, hogy rengeteget utazunk, mindez háromszorosára növeli a költségeinket. Ám egyszerűen muszáj volt vállalnunk ezt a nehézséget. Erre a felkérésre nem lehetett nemet mondani. Másfelől a román hoki színvonala visszaesett az előző évtizedben, a magyaré viszont emelkedett. Eddig odahaza egy évben csak négy-öt olyan fontos találkozónk akadt, amiért megmozdult az egész város, ez a szám is a háromszorosára növekszik. Csíkszereda eddig is elképzelhetetlen volt jégkorong nélkül, azt reméljük, mostantól ez még inkább igaz lesz. Még több gyermek választja a sportágat, még többen járnak meccsekre, még jobb lesz a hoki a városban.
– Van-e már tapasztalatuk, valóra válnak a terveik?
– Arról egyelőre nem beszélhetek, a magyar bajnokság hogyan hat a városra, mert az összecsapásaink zömét eddig Magyarországon játszottuk. Éppen most töltjük harmadik olyan túránkat, amikor hat nap alatt öt mérkőzést játszunk. De nincs más választásunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kétnaponta utazzunk. Egyrészt időben sem férne bele, másrészt anyagilag sem. Így is nagy segítség, hogy legalább Marosvásárhelyről repülővel jöhetünk.
– Jelenleg az Alba Volán mögött, az Újpesttel holtversenyben másodikak a magyar bajnokságban. Ez megfelel a várakozásaiknak?
– Ha pusztán az erőviszonyokat tekintjük, úgy igen. Ám mi „lottóztunk”, amikor nekivágtunk az idénynek. Arra ugyanis képtelenség felkészülni, hogy a játékosok – nem egy közülük túl a harmincon – egyik évről a másikra háromszor annyi meccset játszanak. Szeptember elseje óta harmincötször szálltunk pályára tétmérkőzésen! Egyelőre jól bírják a fiúk, de azért olykor már mutatkozik rajtuk a fáradtság.
– S hányadik helyet célozták meg?
– Előzetesen úgy gondoltuk, jussunk be a rájátszásba a legjobb négy közé. Ezen annyit merünk változtatni, legyünk harmadikok az alapszakaszban.
– Azért, hogy az elődöntőben elkerüljék a mezőnyből kiemelkedő Alba Volánt?
– Mondhatjuk így is, de várjuk ki a végét. A fehérváriak a legjobbak, de őket is legyőztük már a saját pályájukon.
– Odahaza melyik csapat elleni találkozót várják a legjobban?
– A Steaua ellenit… A magyar csapatok közül talán a Volánra, utána az Újpestre és a Fradira kíváncsiak az emberek.
– Melyik fontosabb a sportklub számára: a magyar vagy a román bajnokság?
– A Steaua legyőzésénél egyelőre nincs fontosabb. Bár azt az érzést még nem ismerjük, mit jelent a magyar aranyérem. Ha erre esélyünk mutatkozna, akkor változhatna a sorrend.