Egymás között…

Hatvan éve történt, 1947-ben… A Dorog futballcsapata négyezer néző előtt a Ferencvárost fogadta Dorogon, és óriási küzdelemben 2-1-re alulmaradt. „A mérkőzés lefújása után a közönség betódult a pályára, és összerugdalta a bírót” – írta a Népsport. A szurkolókat az izgatta fel, hogy a játékvezető – lesállás miatt – nem adta meg a második dorogi gólt. A mérkőzés után a szakemberek is elismerték: tévedett a bíró.
Soóst – így hívták a játékvezetőt – rendőrruhába bújtatták, és ebben az öltözékben hagyta el a pályát. Sokan azonban így is felismerték, ezért egy magánházba menekült, de innen is csak éjféltájban tudták kicsempészni.
Ma ebből óriási botrány kerekedne. Pályabetiltás, rendőrségi ügy, büntetések halmaza stb. Akkor azonban nem így volt… Nem tiltották be a pályát! Egy hétre rá az Újpest látogatott Dorogra, és 5-0-ra győzött. Szűcs Sándor, az Újpest középhátvédje, válogatott játékos, akit 1951-ben tiltott határátlépési szándék (!) miatt kivégeztek, a sportlapban nyilatkozott: „Hát, azt üzenjük Lakat Karcsinak (aki akkor a Ferencváros válogatott futballistája volt – a szerk.), hogy voltunk Dorogon, és még az első helyen vagyunk. Lakat ugyanis a dorogi botrány után azt mondta, hogy nem kell betiltani a pályát, hadd menjen oda az Újpest, és tudja meg, milyen Dorogon játszani. Hát, odamentünk, és jól éreztük magunkat.”
Ma ez elképzelhetetlen. Ma ebből hatalmas botrány kerekedne. Mint a következő ügyből is.
Az ötvenes években történt. Hetvenezer néző előtt a Népstadionban mérkőzött a Vörös Lobogó (MTK) és a Honvéd. Puskás egy alkalommal éles szögből lőtt a Vorosilov (ma Stefánia) úti kapura, Gellér állta a szöget; pattogott a labda, a kapus már úgy érezte, a kezében van, de kurflit kapott, és a háta mögött beesett a hálóba.
Hernádi játékvezető fütyült, és mutatta, hogy les volt. Puskás csípőre tette a kezét, és kifakadt:
„Hernádikám – mondta a bírónak –, nem volt les!”
„Lefújtam, mert les volt!” – ismételte meg nyomatékkal a bíró.
Puskás odavágta neki:
„Kapd be a …”
Mire Hernádi:
„Nem kapom be! …”
És ment a meccs tovább. A bíró nem állította ki Puskás Öcsit.
Ma ez is elképzelhetetlen. Ma ebből is óriási botrány kerekedne. A bulvárlapok csámcsognának azon, mit mondott a balösszekötő a játékvezetőnek, és azon morfondíroznának, miért jutott ez a szép játék ide.
Hatvan évvel ezelőtt vagy az Aranycsapat idején a szurkolók, a játékosok, a bírók egymás között elintézték az ilyesmit. Talán azért, mert őszintébbek voltak az indulatok, és barátok voltak a bírók és a játékosok.
Ma ez elképzelhetetlen. Ma minden fronton háború dúl. Igaz, jó futball sincs – itthon.