Bakóhoz lapátolhatnak a Séra-tanítványok

Azt gondolhatnánk, hogy a sikeres felnőtt-világbajnoki és elő-olimpiai, valamint utánpótlás Eb-szereplés után kajak-kenusaink szabadságukat töltik ezekben a hetekben. Ám ez messze nem mindenkire igaz. A férfi kajakos szakág valósággal forrásban van. S mint korábban többször is, újra felvetődött, hogy egy külföldön is – sőt inkább ott – elismert szaktekintély, Bakó Zoltán szerepet vállal a sportágban. A vágyakon és a manipulációkon kívül ennek most a kényszer is reális esélyt teremt.

A duisburgi világbajnokság után megírtuk, hogy a férfi kajakosok szereplése elmaradt a várakozástól. Ezt tetézi az a szomorú körülmény, hogy a nagyobbik csapat – az egyszerűség kedvéért a vb-n indult három négyes – edzője, Séra Miklós betegsége miatt képtelen felkészíteni a társaságot a pekingi olimpiára, ezért nagyon valószínű új egységek alakulása. (Ezalól csupán Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor duója jelent kivételt.)
Ma már látszik, ennél nagyobb változások küszöbén állunk: szétesik a Séra-csapat. Csupán az kérdéses, hogy hány részre. Praktikusan azt mondhatnánk, ugyanúgy háromra, ahogy tulajdonképpen háromból áll. Az egyik csoportot az olimpiai távú, tehát ezer méteren indult kajakosok alkotják (Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei Ákos, Horváth Gábor), a másikat a feltörekvő, Duisburgban ötszáz méteren versenyzett fiatalok (Sík Márton, Csamangó Attila, a Boros fivérek – Attila és Gergely –, valamint Bozsik Gábor), a harmadikat pedig a korelnök Beé István fémjelezte sprinterek. Azért is érdemes külön választani a három „alegységet”, mert közöttük meglehetősen korlátozott az átjárás. Az eredményesség szempontjából valószínűleg az lenne a legjobb megoldás, ha Vereckeiék és Borosék kvartettjét összefésülnék, ám a két egység inkább rivalizál egymással.
Vereckei még ehhez képest is külön utat jár. Szélmalomharcnak is nevezhetnénk próbálkozását, de legalább ennyire becsülendő is a kitartása, hogy egyesben vissza akar kapaszkodni a legjobbak közé, s végre egyéniben is érmet szerezni az olimpián. Az olimpia után elhagyta addigi edzőjét, Sári Nándort, most pedig ő vette fel a kapcsolatot Bakó Zoltánnal. Hétköznapi eset, gondolhatnánk, hogy egy olimpiai bajnok kajakos új edzővel szeretne dolgozni.
Csakhogy Bakó Zoltánt egyfajta mítosz lengi körül. Versenyzőként is a legjobbak közé tartozott – sokan emlékeznek még a Szabó, Bakó párosra –, edzőként pedig azzal vívott ki magának tekintélyt és tiszteletet, hogy ő faragott a norvég Knut Holmannból háromszoros olimpiai bajnokot, s utódját, az Athénban győztes Eirik Veras-Larsen hajóját is ő indította útjára. Ha idehaza válság alakul ki, akkor az ő neve rendre felmerül. Így volt ez 2003-ban is, amikor a férfi kajakosok, szintén az olimpiát megelőző évben, gyengén teljesítettek a vb-n. Akkor végül az ötlet hamvába holt, de Bakó azóta is készenlétben áll.
Most megint gondoltak rá. Vereckei Ákos így beszélt erről:
– Korai lenne bármit is elkiabálni. Bakó Zoltánnal már régóta kapcsolatban állok, de inkább csak barátilag szoktunk beszélgetni bizonyos szakmai kérdésekről. Nem tagadom, örülnék neki, ha elvállalná a felkészítésemet, ám ez nagyon összetett kérdés. Az sem titok, nagyon képlékenynek látom a négyes jövőjét. Szerintem Duisburgban kihoztuk magunkból a maximumot, ám a negyedik helyezéssel nem lehetünk elégedettek. Mivel bizonytalannak látom a hajó sorsát, én elsősorban a két egyesre készülök jövőre, de természetesen nem zárkózom el egy jó kvartett elől.
Ebből az következhetne, hogy Vereckei kiszáll a négyesből, és Bakóra bízza magát. Csakhogy, úgymond a társak nevében, időközben Horváth Gábor is kopogtatott Bakónál. Ráadásul az edző sem tagadja, ha már egyszer – pályafutása során először! – trénerként beszállna a magyar kajak-kenuba, akkor szeretne maradandót alkotni.
– Amint ön is fogalmazott, ha valahol ég a ház, akkor rendre megkeresnek. Ám én nem hirtelen, tűzoltásszerű megoldást szeretnék, hanem legalább egy idényre szóló, mindenki számára megnyugtatót. Figyelemmel kísérem a magyar kajak-kenusokat, Vereckei Ákosnak már eddig is adtam tanácsot. Éppen tegnap próbálta ki az általam ajánlott hajót. Csak a félreértések kedvéért jegyzem meg, hogy ezt nem az én cégem gyártotta. Érdekel a feladat, hogy együtt dolgozzak Ákossal, mert még mindig látok benne fantáziát. Rengeteg rutin és munka van benne, amit csak a felszínre kell hozni. Hasonló munkát végeztem Sydney előtt Holmann-nal is, aki előtte már éveken át nem tudott nyerni, végül újabb két címmel koronázta meg a pályafutását. Ám az igazán nagy kihívást az jelentené, ha egy olyan csapattal foglalkozhatnék, amelyikből olimpiai aranyéremre esélyes négyes kerekedne ki.
S ez még mindig nem minden. Bakó Zoltán Norvégiában teljes profizmushoz szokott, idehaza jól menő vállalkozásai vannak, bizonyos szint alatt nem vállalja el a munkát. S mint mondta, ezalatt elsősorban nem a fizetése értendő. Azonkívül elengedhetetlen feltétel, hogy a versenyzőinek is csak a kajakozásra kelljen összpontosítaniuk, továbbá az edzőtáborokat az ő elképzelése szabja meg, ne pedig a szövetség költségvetési kerete.
Bakó megnyerése tehát a szövetségen is múlik, még ha ezt Angyal Zoltán igyekszik cáfolni:
– Bakó Zoli nekem még versenyző korom óta jó barátom, személyesen örülnék neki, ha végre itthon is sorompóba állna, ám elsősorban nem a szövetségen múlik a megegyezés. Hanem a versenyzőkön és a klubokon. A mai rendszerben ugyanis a fizetéseket az egyesületek folyósítják, az edző alá tartozó versenyzők ismeretében.
Ám másként is meg lehet közelíteni a kérdést, amit jó marketinggel pár nap alatt el lehet intézni. Bakó – és persze Vereckei és Horváth is – eladható személyiség, a szövetség ajánlásával biztosan lehetne szponzort találni az együttműködésükhöz. Magyar sajátosságként arra is vigyázni kell, nehogy az ügylet túl jól sikerüljön, mert kivívhatja a többiek irigységét.