Vasárnap, Mogiljevben azonban döccent egyet a szekér. No nem nagyon nagyot, mert 28-25-re meglett a második Eb-kvalifikációs meccs is, de az iparos stílusú, házigazda fehéroroszok ötven percen át keserítették a mieink életét, sőt, az első félidő egyes szakaszaiban négy góllal vezettek is. Különösen szünet előtt védekezésünk többször lyukas és összehangolatlan volt, elöl pedig igazán elkelt volna egy olyan átlövő, mint annak idején Bojana Radulovics, akiről úgy tartották: ha nem jut eszébe a megjátszandó figura, inkább dob gyorsan egy gólt. Két irányítónk, Görbicz Anita és Szucsánszki Zita ezt szerencsére egyre gyakrabban meg is tette, Böhn mester pedig a második győzelmet nem túllihegve állapította meg: jobban is játszhattunk volna, de ehhez több idő kellene.
Csakhogy éppen ez az: az nem lesz. Mert az év tizenkét hónapjából tíz a kluboké, és magyar közegben, magyar csapatban, magyar ellenfelekkel szemben nehezen építhető skandináv sebességű és mentalitású válogatott. Ezért kérdeztük Mocsai Lajost, aki a női nemzeti együttes élén 1998 és 2004 között Eb-aranyat, olimpiai és vb-ezüstöt nyert, mostanság pedig az MKB Veszprém mellett a férfi válogatottat dirigálja: szerinte mennyire alkothat eredetit Karl Erik Böhn?
– Valljuk be, szakmai csodákat nem nagyon láthattunk vasárnap, de ennyi idő alatt ezt nem is várhattuk. Az azeriek elleni győzelem természetesen nem lehet a számunkra mérce, a fehéroroszok már figyelemre méltóbbak, egy félidőn át lépést is tartottak velünk. A szövetségi kapitány alapfeladata, hogy rálátása legyen az egész ország kézilabdázására, ennek érdekében annyit tehet, hogy minél több mérkőzést megnéz, ha lehetősége adódik rá, havi egy-két napot együtt tölt és gyakorol a kerettel, valamint kihasználva a modern technika lehetőségeit, összevágott videofelvételek alapján a lehető legaprólékosabban felkészül a saját csapatából és az ellenfélből is. A skandinávok ezt az eszközt nagyon jól használják motiválásra, a pozitív elemek kiemelésére is, de ettől eltekintve nincs ma már a világnak olyan komoly szövetségi kapitánya és csapata, aki és amely a videózást ne tekintené alapnak. Ebben tehát nincs semmi rendkívüli. Az is természetes, hogy a válogatott edzője készen kapott játékosanyaggal dolgozhat csak, de ha képes rá, hogy a klubokétól, a magyar valóságtól egészen eltérő mentalitást, stílust, szemléletet honosítson meg, azzal nagyon jelentős egységet és átütő erőt érhet el. A világ élvonalába tartozó ellenfelekkel szemben majd kiderül, ez hogyan sikerült.
Jövő márciusban okosabbak leszünk: csapatunk ekkor találkozik a németekkel, akik idén júniusban megfosztották a vb-részvétel lehetőségétől. Annyira pedig tartjuk magunkat, hogy aki kiejti válogatottunkat, azt azért a világ élvonalába soroljuk.
