Csakhogy meglepő bravúr, vagy legalább tisztes, dacos helytállás helyett iszonyatos verésnek lehetett tanúja a DVSC másfél ezres szurkolótábora: a csapat 43-22-re kikapott a Győri Audi ETO-tól. Görbiczék elképesztő tempóban és kíméletlenséggel robognak át a hazai mezőnyön, a KEK-győztes Ferencvárost 37-20-ra intézték el, Székesfehérváron nem is lassítottak, úgy nyertek 49-21-re, majd következett a debreceni állomás.
A DVSC vezetőedzőjét, Köstner Vilmost arról kérdeztük: bele kell-e törődni, hogy egycsapatos lett a magyar bajnokság, vagy az áldozatok túl könnyen adják meg magukat az ETO-nak?
– A realitásokat figyelembe véve úgy gondoltam, 10-15 gólnyi különbség van a két csapat között, de azt hittem, ez elszántsággal, figyelemmel, fegyelemmel csökkenthető – adta meg a felütést Köstner Vilmos, majd azzal folytatta: – Ehelyett huszoneggyel kaptunk ki, mert nemcsak képességben, hanem akaratban is messze elmaradtunk a Győr mögött. Már a kezdésnél látszott, mennyire gyámoltalanok vagyunk, aztán az időkérés után átmenetileg magunkhoz tértünk, de hamarosan megint gátlástalanul követtünk el óriási hibákat. Jellemző, Görbicz Anita még az ETO tizenhét gólos vezetésénél is rávetődött a labdára, hogy megszerezze, ez is mutatja, az akaratnak nem az eredményből vagy más külső tényezőkből, hanem belülről kell fakadnia. Az bánt és bosszant leginkább, hogy ez belőlünk hiányzott. Mert kézilabdázni egyébként meg lehet tanulni, persze kell hozzá némi tehetség is, meg nagy adag szorgalom. Ami sajnos Magyarországon kiveszőben van, és nemcsak a kézilabdában, nemcsak a sportban. – Ráadásul egy ideje mintha nem érzékelnék egyes játékosok, csapatok, hogy vereség és vereség között is hatalmas különbség lehet, számukra mindegy, hogy öt, tizenöt vagy huszonöt góllal kapnak ki...
– Ez egyáltalán nem mindegy!
– Persze, hogy nem, de nem ért egyet azzal, hogy számos közelmúltbeli mérkőzés igazolta, a vesztes számára mégis az?
– Sajnos egyet kell értenem. Nálunk például hárman nyújtottak első osztályú teljesítményt, Triffa, Sopronyi és Szilágyi Ági. A többiek jegy nélkül nézték meg a mérkőzést.
– Ahogyan Ausztriában a Hypo, Montenegróban a Buducsnoszt vagy Szlovéniában a Krim Ljubljana, úgy mára nálunk a Győri Audi ETO szintén egyeduralkodó lett, mondhatni, egycsapatos a bajnokságunk. Ezt el kell fogadnunk ténynek? És ha igen, mennyire káros ez a sportág egészére nézve?
– Elfogadjuk, nem fogadjuk el, az eredmények ezt mutatják. Ez pedig semmiképpen sem a Győr hibája, az ETO-t nem érheti szemrehányás. Megteremtette a fejlődés anyagi, szakmai feltételeit, hosszú évek folyamatos, tervszerű építő munkájával jutott idáig. Másutt a folyamatosság és a tervszerűség sem volt hosszú távon jellemző, így alakult ki ez a helyzet, hogy ha a Győr játszik, nem vitás, ki nyer. Más kérdés, hogy emiatt valószínűleg csökken az érdeklődés a bajnokság, így a sportág iránt.
