Majd iszunk, meg bulizunk egyet! – poénkodott érdeklődésünkre Erdei Zsolt, a WBO bokszszervezet egykori félnehéz-, és a WBC cirkálósúlyú világbajnoka, amikor kiderült, a korábban beharangozott december eleji időpont helyett 31-e, azaz szilveszter napja lehet 34. profi mérkőzésének az időpontja. Ráadásul két, vb-övvel rendelkező bunyós volt a kalapban lehetséges riválisként, Bejbut Sumenov (WBA) és Tavoris Cloud (IBF), akik közül – nem bokszszakmai okok miatt – Madár inkább a kazahot választotta volna. Ám úgy néz ki, az amerikai jöhet be, honfitársunk menedzsmentje megállapodott a Showtime televízióval, Lou DiBella promóter szerint már a másik féllel is történt szóbeli egyezség arról, hogy a csatorna szilveszteri gálájának főmérkőzését Cloud és Erdei vívja.
Utóbbit jól ismerjük, mégis csak hazai klasszis, az amatőrök között vb- és két Eb-aranyig, olimpiai bronzig jutott, majd minden idők legeredményesebb magyar profi bunyósaként bő öt évig őrizte a WBO félnehézsúlyú világbajnoki övét, s megszerezte a WBC vb-címét is cirkálósúlyban. Aztán amerikai álmát megvalósítva két tengerentúli meccset vívott, 37 évesen visszakapaszkodott a közvetlen élmezőnybe. Hivatásosként 33 mérkőzést vívott meg veretlenül, de leendő riválisa, Tavoris Cloud sem kapott még ki; ahogy az ESPN honlapján Dan Rafael írta, szilveszterkor valamelyikük neve mögül eltűnik a 0 a vereség rovatból. (Feltéve, hogy valóban létrejön, s nem lesz döntetlen a derbi...)
Az IBF amerikai világbajnoka januárban tölti be a harmincat. A floridai Tallahassee-ben született Tavoris Karod Cloud néven, igen kemény körülmények közé; tíz-tizenöten éltek egy épületben, hűtő híján az ételt, mint évtizedekkel-századokkal ezelőtt, jéggel teli veremben tartották... Ebből a közegből a sport és edzője, Alonzo Johnson szakította ki. Tizenhét évesen kezdett bokszolni, amatőrként 46-8-as mérleget hozott össze, 2000-ben részt vett a junior világbajnokságon, 2002-ben pedig a felnőttek között szerzett bajnoki ezüstérmet. 2004 áprilisában kezdte profi pályafutását, első 19 mérkőzését kiütéssel nyerte, a 19. már világbajnoki címmérkőzést is hozott a konyhájára, hiszen 2008 augusztusában 10 menetes T.K.O.-val verte Julio Cesar Gonzalezt. A név nem véletlenül ismerős, hiszen a mexikói 2004 januárjában, karrierje csúcsán Erdeivel is találkozott, hogy aztán karlsruhei sima pontozásos veresége után odaadja neki a WBO vb-övet. Gonzalez mellett nincs több közös riválisa a szilveszteri derbi résztvevőinek; Cloud a pályája delelőjén már túljutott angol Clinton Woods kipontozásával ült 2009 augusztusában az IBF trónjára, s azóta háromszor védett címet, a veterán jamaicai Glen Johnsont nehezen, a kolumbiai Fulgencio Zunigát és legutóbb idén júniusban honfitársát, Yusaf Macket könnyedén verte. Mérlege 23-0 (19. K.O–T.K.O.), a szövege pedig magabiztos, úgy két hete például „ribancoknak” titulálta kategóriája menőit: „Ribancok gyülekezete a társaság! Pascal állandóan figyel a Facebookon és máshol, ám amikor ajánlatot tettünk neki, nem vállalta a meccset. Sumenov seggét meg alaposan szétrúgnám, ha összefutnék vele. Most olyan vagyok, mint egy aligátor. Lebuktam a víz alá s várom, hogy felém ússzon egy nagy hal.”
Úgy néz ki, nem hal lesz, hanem Madár... Akitől egyébként távol áll az alpári stílus, Cloudról csak annyit mondott, erős, mint a bivaly. Hogy mennyire, az az év utolsó napján (magyar idő szerint az újév elsőjén) kiderülhet, ha valóban aláírják a szerződést. Cloud promótere egyébként a híres-hírhedt Don King, vele pedig nem egyszerű megegyezni, de nem is lehetetlen.
