– A második és a harmadik harmadban elfogadhatóan játszottunk Ausztria ellen, megvoltak a lehetőségeink a gólszerzésre, ám azokat elpuskáztuk, az ellenfél viszont kihasználta a megingásainkat – értékelte röviden az utolsó meccset Kevin Primeau. Amikor azt kérdeztem tőle, csalódott-e a torna végeredménye miatt, vagy nagyjából erre számított-e, akkor így folytatta: sportemberek vagyunk, ezért természetesen minden meccsen nyerni akarunk. Ám ezen a hétvégén nem a győzelem volt a legfontosabb. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a legjobb játékosok nélkül mire megy a válogatott, a fiatalok közül kikre számíthatunk majd a világbajnokságon.
A kapitány arra is vállalkozott, hogy néhány játékos teljesítményét egyénileg is értékelje: – Nagy Gergő, Benk András és Tóth Adrián meggyőző volt, Hári János pedig igazolta a jó hírét, ő a vb-n is a csapat erőssége lehet. Igen, egyetértek azzal, hogy Sofron István a tudása alatt teljesített a tornán. Elsősorban talán nem is fizikailag, hanem mentálisan volt fáradt. Megszokta, hogy Vas Márton és Ladányi Balázs mellett könnyű dolga van, ezúttal kicsit talán magára hagyatva érezte magát. Ám nincs kétségem afelől, hogy amikor igazán szükség lesz rá, akkor majd üti a gólokat. S hangsúlyozom, ezen a hétvégén a kísérletezésen volt a hangsúly, s értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. Eddig is tudtam, hogy vannak kiváló játékosaink, de a magyar hokinak nincs mélysége, így a legjobbak közül nem hogy kilenc-tíz embert, de még hármat sem nélkülözhetünk a világbajnokságon.
Tokaji Viktor, az egyik rangidős nem tagadta, hogy a mutatottnál valamivel jobb játékot várt a válogatottól. – Az volt a cél, hogy a fiatalok megértsék, a válogatottságot nem tálcán kapják, ez dicsőség, amiért harcolni, egymással versenyezni kell. Ennek a követelménynek nem felelt meg mindenki. De nincs katasztrófa, megfelelő felkészüléssel jól szerepelhetünk majd a világbajnokságon.
A svéd elsőosztályú Modo hokisa, Hári János a tornán mutatkozott be a válogatottban. Kevin Primeau jó véleménnyel van róla, dicséret mindenekelőtt azért illeti, mert bár hét éve Svédországban él, a legcsekélyebb akcentus nélkül beszél anyanyelvén.
– Édesapámmal nap mint nap beszélek telefonon, s kizárólag magyarul. Bonyolultabb szöveggel talán zavarba lehetne hozni, de nem felejtem el, honnan indultam, ezért is örülök annak, hogy itt lehetek a válogatottnál – magyarázta. S hogy itt lesz-e majd áprilisban is? – Ha a kapitány számít rám, örömmel jövök. Szerintem azzal nem lesz probléma, hogy elengednek-e. Japán és Olaszország ellen elfogadhatóan teljesítettem, Ausztria ellen azonban nagyon gyengén ment a játék. Remélem, még kapok lehetőséget.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
