– Hogyan értékeli csapata eddigi nemzetközi szereplését?
– Ahhoz képest szerintem helytálltunk, hogy brutálisan erős csoportba kerültünk, ahol az ukrán Himik és az orosz Nyizsnij Novgorod játékosai hatalmas fizikai fölényben vannak, s gyakorlatilag verhetetlenek a palánk alatt. Ezeknek a kluboknak, s még a lett Ventspilsnek is hat-tízszeres a költségvetése a miénkhez képest, a lehetőségeik is ehhez mérhetők.
– Akkor mégis miképp sikerült a kezdő körben felülmúlniuk az oroszokat?
– Minden a mi malmunkra hajtotta a vizet. Valószínűleg kicsit alábecsültek minket, aztán egy-egy kulcsemberük sérülés, illetve kiállítás miatt menet közben távozott a meccsből, persze tagadhatatlan, hogy nagyon jól játszottunk.
– Jelenleg a kvartett minden tagja egy-egy győzelemmel és vereséggel áll. Mégsem kiegyenlítettek az erőviszonyok?
– Hangsúlyozom, nagyon jók az ellenfelek. Lettországban ugyan helytálltunk, de Ventspils pihentette a második legjobb dobóját a hétvégi bajnokijára. Ez a csapat egy szinttel feljebbről, az Európa Kupa selejtezőjéből került ide az Eurochallenge-be, kemény erőkosárlabdát játszik. Aki kint volt velünk, láthatta a körítést, a csarnokot, a színvonalat – nem vagyunk messze tőlük, de azért tapasztalható a lemaradás. Ráadásul riválisaink tíz-tizenkét hasonló jó játékossal rendelkeznek, rotációval tudják megoldani a fokozott terhelést.
– Az Atom viszont egyelőre nem annyira, hiszen az NB I-ben szerény, négy győzelem, három vereség a mérlege, legutóbb Kaposváron kapott ki alaposan. Miért?
– Tompán, fáradtan játszottunk. Nekünk nem olyan hosszú a kispadunk, mint a vetélytársaknak, ráadásul egy NBA-s múltú centerünk sérülés miatt hamar kiesett a keretből. A kedd-szombat ritmusban edzeni sincs idő, inkább csak a regenerációra és a taktikai megbeszélésre. Pakson új csapat épül, amelynek még a kulcsemberei, Vojvoda vagy Tóth Ádám is fiatalok, nekik kiváló tapasztalatszerzés a mostani erőltetett menet. Szerintem februárra fogunk összeérni, addig kérjük szurkolóink megértését és türelmét.
