„Amit kiérdemlek, azt elérem” – áll a Louis Smith hátán található tetováláson. Az írás alatt pedig egy nagy kereszt rajzolódik ki, két oldalán szárnyakkal, amit így magyaráz: „Vallásos vagyok, egyértelműen érzem, hogy valaki felülről figyel engem.” Ám Smith nem csak ebben próbál eltérni versenytársaitól, szereti is hangsúlyozni, hogy ő különleges, fodrászánál sem csak perceket tölt el. „A tornasportban a hangsúly a látványon van, ezért fontos, mit látnak rajtad. Ám mindenki ugyanúgy néz ki, a legtöbbeknek a frizurája is ugyanolyan. Én szeretek más, nyitott, érdeklődő, figyelmes lenni.”
A 22 éves tornász a brit csapattal ugyanazon a londoni tesztversenyen szerzett kvótát, amelyen Hidvégi Vid is megváltotta olimpiai repülőjegyét. A tokiói világbajnokságon (ahonnan Berki Krisztián jutott ki az olimpiára) Hidvégit kevéssel megelőzve bronzérmet szerzett, s állítja, marad még a 15.066-ra értékelt gyakorlatban, hiszen a leugrást elrontotta (Berki 15.833-at, Hidvégi 15.000-t kapott). Korábban is rendre Berki mögött végzett, a 2010-es vb-n és Eb-n is ezüstérmet szerezve, a tavalyi kontinensviadalon viszont Hidvégi is megelőzte őt. Az azonban mellette szól, hogy olimpián még csak ő szerepelt, s pekingi bronzérme országos ismertséget szerzett neki.
Igaz, volt már, hogy Londonban sokat várt tőle a közönség, de a 2009-es világbajnokság döntőjében elrontotta a gyakorlatát, s csak nyolcadik lett. (Berki Krisztián ekkor még ezüstérmet szerzett, azóta viszont csak aranyakat hozott a nagyobb világversenyekről.) „A nagymamám néhány nappal a verseny előtt halt meg, ez is hatással volt rám, de az, hogy sorra kérdezték tőlem, meg fogom-e nyerni a világbajnokságot, azt eredményezte, hogy behergeltem magam, s kimondtam, elsőnek kell lennem. Márpedig egy vb-döntőn nyugalomra, higgadtságra van szükség, mint egy edzésen” – mondta az akkori történések kapcsán a BBC újságírójának.
Ahhoz, hogy az idei olimpián a dobogó legfelső fokára állhasson, ő is tudja, Berki Krisztiánt kellene megelőznie. Ám ehhez kockáztatnia kell, vagyis nehezebb, erősebb alappontszámú gyakorlatot kell jól – de nem feltétlenül tökéletesen – bemutatnia. (Már Tokióban is ezzel próbálkozott, az övé volt a legerősebb a döntőben.) „Hihetetlen, hogy mennyire nehéz gyakorlatot választottunk edzőmmel, de remélhetőleg az elmúlt évek tapasztalatai és a folyamatos edzések meghozzák a gyümölcsüket” – mondta a mindig vidám, társaival közvetlenül a versenyek előtt is viccelődő tornász.
