A magyar válogatott ijedtében több világbajnoki csúcsot is felállított

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 77. részben egy olyan meccsről írunk, amelyen a magyar válogatott játékosai több rekordot is felállítottak Spanyolországban a 1982-es labdarúgó-vb számukra első csoportmeccsén. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Ez volt a második magyar gól, Móra, a salvadori kapus nem tudja hárítani Pölöskei Gábor lövését Fotó: MTI/Petrovits László

A salvadoriak egyébként nagyon fel voltak háborodva amiatt, hogy a helyi sajtó meglehetősen lenéző hangnemben írt róluk. Küldöttségük vezetője memorandumot juttatott el valamennyi csapathoz és az újságírókhoz, amelyben kikérte magának a becsmérlő hangnemet, és azt hangoztatta, hogy Salvador válogatottja becsülettel helyt fog állni minden ellenfelével szemben. Iparkodtak is becsülettel, de az „ijedt” magyar futballisták gyors, szellemes játéka ellen nem volt ellenszerük. 

Nyilasi góljával már a harmadik percben megszereztük a vezetést, Pölöskei Gábor és Fazekas László góljaival pedig a 23. percben már 3-0-ra mentünk. Ezután következett egy csaknem félórás gólcsend, mielőtt az 50. és az 54. percben újra lőttünk volna kettőt Tóth József és Fazekas révén. 

Mészöly Kálmán az 55. percben levitte Törőcsik Andrást, akinek a helyére a Vasas támadója, Kiss László állt be, aki aztán csodát tett: a 70. és a 77. perc között mesterhármat ért el, ami azóta is csúcs a világbajnokságok történetében. 

Szentes Lázár is közbeékelt egy gólt, majd Nyilasi adta meg a 83. percben a kegyelemdöfést annak a Salvadornak, amelynek a játékosai 5-0-s állásnál úgy ünnepelték a szépítő gólt, mintha megnyerték volna a világbajnokságot. Tegyük hozzá: akadt még bőven helyzetük, de azokat mind kihagyták.

Egy meccs több magyar rekorddal

És, ha már szóba jött Kiss László csúcsa, hozott ez a meccs más rekordot is. A világbajnokságok históriájában csak a magyar válogatott jutott el két számjegyű szerzett gólig, és holtversenyben saját magával és Jugoszláviával vezeti a legnagyobb különbségű győzelmek listáját is (1954: Magyarország–Dél-Korea 9:0; 1974: Jugoszlávia–Zaire 9-0). De van más is: sem előtte, sem azóta nem szerzett egyetlen válogatott sem hét gólt egy félidő alatt, csak akkor a magyar; a 2014-es vb-n a németek a brazilok elleni elődöntőben döntötték meg a hét perc alatt szerzett négy gól rekordját, nekik hat perc alatt sikerült. 

 

Ekkora siker után az lenne a logikus, ha mi, magyarok rendeznénk népünnepélyt a kerek évfordulókon, ám szinte teljesen feledésbe merült ez a mérkőzés, csupán kellemes epizód maradt. Nyilván azért, mert nem is több annál, hiszen a következő meccsen a sziporkázó Diego Maradona vezérletével Argentína 4-1-re lelépett minket, a belgák ellen némi balszerencsével 1-1-et játszottunk, amivel kiestünk a világbajnokságból, és az El Salvador elleni 10-1 jelentősége hirtelen eltörpült. 

Kiss László elbűvölte a belga klasszist

Eric Gerets, a szintén csoportellenfél belga válogatott klasszisa is látta a meccset, és érdemes idézni zárásként a magyarokról megfogalmazott véleményét a Népsportból: 

Kérdés persze, hogy az argentinok ellen képesek lesznek-e megközelítően ilyen jól játszani. Ha ugyanis ilyen gyatrán védekeznek, nagyon megbűnhődnek. S az is biztos, hogy ellenünk aligha lesznek képesek ilyen kirobbanó csatárjátékra, mert szétromboljuk őket. Nekem a legjobban Kiss tetszett, a második gólja, s az azt megelőző csele élményszámba ment. Az a csapat, amelyik ilyen nagyszerű csatárokkal rendelkezik, vajon miért nem képes sorozatban többre?

Ami pedig a 2012-es megemlékezésre invitáló levelet illeti, az MLSZ nem sokat törődött vele, hiszen tudta, június derekán a légiósok és az itthon játszó futballisták is pihennek, nincs olyan klub, amely elengedné őket egy ilyen túrára. Elment egy udvarias visszautasító válasz, és többé senki sem beszélt róla.