Ha Konkoly Csaba vagy az ETO korábbi bármely edzője merészelte volna csere nélkül végigjátszani a Bajnokok Ligája középdöntőjének kulcsmeccsét, a szakma és a publikum orvosért kiált. Karl Erik Böhnt viszont inkább csodálták bátorságáért és tántoríthatatlanságáért, hisz csupán Pálinger Katalint küldte be a 42. percben, őt is csak egyetlen momentumra, egy büntetőre, egyébként a kezdőhetes gyötörte 60 percen át és győzte le 31-22-re a BL-címvédő Larvikot. Két-két magyar (Görbicz, Vérten), norvég (Lunde Haraldsen, Löke) és délszláv (Lekics, Radicsevics), valamint egy brazil klasszis (Amorim) olyan ötvözetet alkotott, mintha kicsi koruktól egyazon utánpótlásegyletben nőttek volna fel, és a közös nevező minden bizonnyal a már csak KEB néven emlegetett új tréner módszereiben keresendő.
A tizenkét góljával, elképesztő, ütemtelen átlövéseivel, passzaival brillírozó Görbicz Anita is így vélekedett róla: „Minden eddigi edzőmnek sokat köszönhetek, de most azt mondom, KEB-nek a legtöbbet. Hihetetlenül felszabadított, szabadjára enged, azt csinálok, amit akarok, és szerintem ezt meg is hálálom neki. De nemcsak én, hanem a többiek is. Kevesebbet edzünk, gyakorolunk együtt, mint Csabánál (Konkoly Csaba az előd – a szerk.), de azt nagyon precízen, minden apró részletre ügyelve, lebontva tesszük. KEB hihetetlenül pozitív, és ugyanilyen hatást gyakorol ránk is. Csak egy példa, ahogyan videózunk: soha nem a hibáinkat nézzük vissza, hanem azt, mit csináltunk jól, és ez is óriási erőt, önbizalmat ad.
A vasárnapi Győr–Larvik meccsben hazai részről bizony bajos is lenne hibát találni. Karl Erik Böhnnek sem nagyon fog menni, az ő szívének egyébként is különösen kedves lehet ez a győzelem. Hisz' tavaly ilyenkor még a Larvik kispadján ült, csak miután kiderült, hogy ő közvetített élettársa, Heidi Löke győri szerződéséhez, szezon közben menesztették, így a BL-elsőségre már utódja vezette a csapatot. KEB-et ezért is tüzelhette különösen a visszavágás vágya, ez az ésszerű magyarázata annak, miért nem cserélt a hajrában sem. Amikor ezt felvetettük neki, nem is tiltakozott, így válaszolt: „Bevallom, valóban egyedien fontos volt nekem ez a győzelem. És nemcsak az, hogy nyerjünk, hanem az is, hogy így. Ezért hagytam fent végig a szenzációsan pörgő csapatot, hiszen a pályán lévők már tűzben voltak, nem akartam ezt az egységet megbontani.”
