– Itthon 8-1, kinn 4-6, összesítésben kilenc gól különbség. Mi az oka az ingadozásnak?
– Csak a szurkolók gondolták úgy, hogy a Ljubljana múlt hét csütörtökön feladta a párharcot. Szó sincs erről. Nyilván jól kielemezték a játékunkat, kidolgozták a megfelelő taktikát, ami vasárnap is jól működött.
– Mi lenne ez a taktika, ami viszont Fehérvárott csődöt mondott?
– Nem tudom, nem mesélték el… Itthon nagyon erősek vagyunk, mindkét hazai meccset nagyon jól kezdtük, ami felborította az elképzelésüket.
– De ugye nem csak azon múlik a győzelem, hogy a Ljubljana mennyit enged?
– Nem, dehogyis. Mi vagyunk a jobbak, ám ezt be kell bizonyítani. Vasárnap tulajdonképpen nem játszottunk rosszul, de a hat kapott gól nagyon sok. Rendben, az utolsó már inkább a kapkodás eredménye volt, de az öt is sok. Ráadásul szinte mindegyiket egyéni hiba előzte meg. Csak egy esetet megemlítve, az edzőnk arra hívta fel többször is a figyelmünket, amikor az ellenfélnél a Hughes-féle sor van fönn, akkor óvatosabban kell játszani. Hát nem úgy kaptuk a gólt, hogy kitámadtunk, Hughes pedig a piros vonalon várta a korongot…
– Talán Tokaji Viktor hiányát érzik?
– Előtte, heteken keresztül pedig nem éreztük? Toki nagyon jó hátvéd, de egy emberen nem múlhat a csapat sorsa.
– Erőnlétileg hogyan bírják a gyűrődést?
– A magam nevében azt mondhatom, hogy nincs problémám. Sokat vagyok jégen, de frissnek érzem magam. Szerintem az egész csapat jó formában van. Nem kell az ördögöt a falra festeni, nem történt dráma, kedden ismét nyerni kell itthon. Aztán csütörtökön Szlovéniában is. Teljesen mindegy, milyen összesítéssel, csak jussunk tovább. Ami, megismétlem, jogos elvárás, mert mi vagyunk a jobbak.
– Az osztrák negyed- és elődöntő között elképzelhető, hogy beszállnak a magyar bajnokság rájátszásában is?
– Eddig ötvennégy mérkőzést játszottunk, nem hinném, hogy meccshiányunk lenne. Legfeljebb egy-két ember, akik az alapszakasz során is lejátszottak, de ezzel is óvatosan kell bánni, mert például Orbán Attila a múlt héten a Fradi ellen megsérült.
