A kvalifikációs sorozatban minden együttes kiejthet egy eredményt, de a vb- és Eb-helyezését nem, így a magyar csapat (Szilágyi Áron, Lontay Balázs, Decsi Tamás, Iliász Nikolász, Nemcsik Zsolt) három ponttal, 184–181-re vezet az előző két olimpiát megnyert franciák ellen. Akik Padovában komoly „segítséget” kaptak.
– Miközben a legjobb nyolc között a vb-címvédő oroszokkal vívtak, akiktől sajnos kikaptak, fél szemmel figyelték, hogyan alakul az olasz–francia mérkőzés? – kérdeztük Szilágyi Áront, aki arcüreggyulladással utazott el az olaszországi Világkupára, a szombati egyéni versenyre be is lázasodott, de a sokkal fontosabb vasárnapi csapat Vk-ra mozgósította az erőtartalékait.
– Nem voltunk messze attól a pásttól, amelyen a mérkőzés ment, és gyakorlatilag az utolsó két-három asszót láttuk is, mert a sérülések és különböző időhúzások miatt jóval tovább vívtak, mint mi. Szóval, figyeltük a találkozót, és nagyon nem örültünk annak, amit láttunk. Profin megoldották, hogy francia győzelem szülessen. Hirtelen több sérült is lett az olaszoknál, ami azért is érdekes, mert amikor később mi vívtunk velük az ötödik helyért, akkor Montano kivételével nagyon egészségeseknek tűntek...
– Nem ijedtek meg, hogy a franciák, így vagy úgy, az elődöntőben a németeket is legyőzik? Akkor nagyon sok pontot szereztek volna.
– Tartottunk ettől, de szerencsére a németektől és az oroszoktól is simán kikaptak. Ami mutatta is, hogy a vb-bronzérmes, Európa-bajnok olaszok elleni győzelmük nem volt reális.
– Nagyon fontos volt, hogy legalább az ötödik helyet megszerezzük, s a románok és az olaszok legyőzésével ez össze is jött. A házigazda olaszok elleni végjáték hogyan alakult?
– Az utolsó párban 40-37-es vezetésünknél mentem fel a pástra Montano ellen, és tulajdonképpen megtartottam az előnyt, 45-43-ra győztünk. Soha nem szoktam örülni az ötödik helyeknek, mert élénken bennem van, hogy 2007-ben világbajnokok lettünk, utána volt vb-bronzunk, Világkupákat nyertünk, de most boldog vagyok, mert a románokat és az olaszokat is régen vertük már meg. Ez az ötödik hely nem csak azért fontos, mert a kvalifikációban megőriztük a helyünket, hanem morálisan is. Látjuk, hogy le tudjuk győzni ezt a két erős csapatot is, és ha legközelebb összekerülünk velük, akkor már ennek tudatában állhatunk ki ellenük.
– A mindent eldöntő moszkvai Világkupán a nyolc közé jutásért éppen a nagy rivális franciákkal vagy a kanadaiakkal kell vívniuk, mindkét eshetőségre ötven százalék az esély. Ha választhatna, nelyik ellenfelet kérné?
– A kanadaiak ellen egyértelműen könnyebb dolgunk lenne, nem is emlékszem, hogy valaha kikaptunk volna tőlük. Ha velük kerülünk össze, az szinte biztosan nyolc közé jutást jelentene számunkra. Ám azt mondom, mégis jobb lenne összekerülni a franciákkal, hogy egymás között tisztázzuk az olimpiára való kijutás kérdését. Így a sorsunk csakis a mi kezünkben lenne.
– Nem tartanak a legutóbbi két olimpia aranyérmesétől?
– Egyáltalán nem. Az utóbbi időben, amikor vívtunk velük, megvertük őket, és Moszkvában is képesek vagyunk nyerni ellenük. A francia csapatnál az olaszok és a románok is erősebbek, de Padovában őket is legyőztük.
– Kulcskérdés lehet, hogy egy esetleges magyar–francia összecsapáson milyen összetételű a zsűri. Mert kardvívásban gyakran részrehajló bíráskodás.
– Ez így van, de az éppen nem jellemző a franciákra, hogy ebből próbálnak előnyhöz jutni.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
