A hokiberkekben Jankónak becézett játékos vasárnap este a helyszínen szurkolt a Dunaújváros–Fehérvár bajnoki elődöntő harmadik meccsén, csalhatatlan jeleként, hogy véget ért a svéd másodosztályú bajnokság. Megragadva az alkalmat, idei svéd élményeiről és a magyar hokiról, mindenekelőtt persze a válogatottról kérdeztük.
– Dunaújvárosban nevelkedett, ma is ott él, de Fehérváron is lehúzott egy idényt. Kinek szurkolt?
– Mondjuk úgy, hogy semleges nézőként a magyar hokinak.
– S elégedett volt azzal, amit látott?
– A Volánnak idén nem véletlenül jó a híre, nagyon erős csapat, tényleg kár, hogy nem jutott be az elődöntőbe az osztrák bajnokságban. De a Dunaújvárosnak sincs oka a szégyenkezésre, az első harmadban megmutatta, ha csak kicsit is félvállról kezelik, akkor kemény ellenfél. Még több passzra, kombinált hokira lenne szüksége az előrelépés érdekében.
– Csapata, a Troja-Ljungby tizedik lett a tizennégy csapatos svéd másodosztályban. (A svéd első liga a KHL mögött Európa legrangosabb pontvadászata – a szerk.) Személy szerint milyen idényt zárt?
– Negyvenöt meccsen tizenkét-tizenkét gólom és gólpasszom volt, amivel elégedett vagyok. Csapattársam, Bartalis István pedig tizennyolc pontot gyűjtött. A tizedik helyet annak ismeretében kell értékelni, hogy a Ljungby tavaly kis híján kiesett a másodosztályból. A biztos bennmaradást a vezetők egyértelmű sikernek tartják.
– Másfél éve annak reményében igazolt vissza Svédországba, hogy feljebb léphet, mondjuk a svéd első ligába. Közelebb került a céljához?
– Tisztában vagyok azzal, ehhez kiemelkedő teljesítmény, mondjuk negyven pont kellene. Mégis elégedett vagyok. Idény közben ugyanis átképeztem magam centerré, s a csapatomnál az első sorban számítanak rám a következő idényben is. Azaz adva van a lehetőség a kiugráshoz.
– Amit a válogatott sikeres vb-szereplésével is meg lehetne alapozni. Hogyan tartja magát formában az április harmadikán kezdődő edzőtáborig?
– Szlovéniában és Ausztriában már egy hete közösen készülnek azon kerettagok, akiknek véget ért a klubidény. Megkönnyítené a dolgunkat (Vas János és Bartalis István mellett immár a két franciaországi légiós, Szélig Viktor és Szirányi Bence, valamint a teljes Dunaújváros is „szabad” – a szerk.), ha a mi számunkra is lenne hasonló lehetőség. Persze nem állok le, badizom, s Újvárosban, vagy ha ott nincs rá lehetőség, akkor Székesfehérvárott beszállok a többiekhez a jeges edzésen.
– A magyar válogatott nem dúskál a jó centerekben. Vállalná a posztot itthon is?
– Örömmel! Fel is vetem majd az ötletet Kevin Primeau szövetségi kapitánynak, a döntést persze majd ő hozza meg.
