– Túltették magukat azon, hogy az osztrák bajnokságban nem tudtak bejutni a legjobb négy közé?
– Természetesen nagyon csalódottak voltunk, de mindig új célokat kell találni. Ez a sport lényege.
– Tudja már, hogy a remek kezdés, a két kiütéses hazai győzelem után miért torpantak meg a Ljubljanával szemben?
– Az igazán mély elemzés még várat magára. Úgy gondolom, a hazai 8-1 inkább irreális eredmény, mint hogy Ljubljanában kikaptunk egy vagy két góllal. Azért bosszantó a végeredmény, mert én is úgy érzem, a Volán idén jobb csapat, mint a Ljubljana.
– A magyar bajnoki rájátszás nyűg, vagy szerencse, hogy legalább itt még játszhatnak?
– Egyértelműen az utóbbi. Nem mondom, kellett néhány nap, mire igazán lelkesen tudtunk edzeni, de motiváltan várjuk a Dunaújváros elleni párharcot.
– Ami önnek sokáig végigkísérte a pályafutását. Számtalan éles csatát vívtak, önnek melyik a legemlékezetesebb?
– Természetesen az 1999-es döntő, amikor először múltuk felül a Dunaferrt, pedig akkor még az újvárosiak voltak az esélyesebbek.
– Emlékszik arra, hogy a finálé utolsó meccse Kangyal Balázs góljával dőlt el?
– Hogy ne emlékeznék, én adtam a gólpasszt! Bravúros győzelem volt, mert a Dunaferr eleve erősebb volt, ráadásul a sérülések és eltiltások miatt mi nagyon elfogytunk a döntő végére.
– Ön szerint 2004 után minek köszönhetően hagyták el a Dunaferrt?
– Egyértelműen a jobb feltételeknek köszönhetően. Éveken keresztül csak azt lehetett hallani, hogy súlyos gondok vannak Dunaújvárosban.
– Számos egykori újvárosi játszik a Volánban. Nekik okoz lelki megrázkódtatást a volt csapatuk elleni párharc?
– Többségük rossz szájízzel hagyta ott a csapatát, Fehérváron viszont sikerekben volt része, ezért nem hinném, hogy így lenne.
– Így, hogy a vártnál valamivel lazább lesz az idény vége, nem gondolja meg magát? Továbbra is kitart amellett, hogy kihagyja az idei világbajnokságot?
– Ez a kérdés mostanában végleg eldőlt. Április közepére, éppen a világbajnokság idejére várjuk a második gyerekünket, s a feleségem veszélyeztetett terhes, feküdnie kell, ezért rám sokkal nagyon felelősség hárul.
– Jövőre, ugye, azért látjuk a jégen?
– A nyáron harminchét éves leszek, ilyenkor már óvatosabban tervez az ember. Egy évet még mindenképpen vállalok.
