– Mindent egybevetve hogyan értékeli az idényt?
– Egyértelmű sikerként, hiszen minden kitűzött célunkat teljesítettük. Az osztrák bajnokságban bejutottunk a rájátszásba, idehaza pedig megnyertük zsinórban tizedik aranyérmünket, ami nagyon fontos, s túlzás nélkül nagy eredmény. A teljes értékeléssel persze még várni kell, hiszen az idény talán legfontosabb eseménye, a világbajnokság még hátra van.
– Tehát már túltették magukat a Ljubljana ellen elvesztett osztrák negyeddöntőn?
– Fájó pont, hiszen úgy érzem, mi voltunk a jobbak, de ezt éppen akkor, amikor kellett, nem tudtuk megmutatni. Ám az élet megy tovább, lám, ma már ünnepelünk.
– Ocskay Gábor szakosztály-igazgató azt mondta önről, „Sofi az idén robbant”. Minek köszönhetően?
– Úgy érzem, évről évre egyenletes a fejlődésem. Négy éve mutatkoztam be az osztrák bajnokságban, akkor már az is sikernek számított, ha egy-egy meccsre beszálltam. A következő évben már több mint tíz pontot gyűjtöttem. Tavaly bekerültem Ladányi Balázs és Vas Márton mellé, ami óriási lökést adott. Lőttem a gólokat, megjött az önbizalmam, amitől egyre jobban ment a játék. Idén elsősorban a helyzetkihasználásom javult, ennek köszönhetően lényegesen több pontot gyűjtöttem. Továbbá úgy érzem, gyorsabb és erősebb vagyok, mint egy éve.
– Hogyan tovább? Nem vágyik az osztráknál is erősebb bajnokságba?
– Ez már tavaly is felmerült, de jó döntés volt, hogy maradtam, mert valóban kimondottan jó klubidény van mögöttem. A folytatáson azonban el kell gondolkozni. Úgy érzem, most már tényleg eljött az idő, hogy feljebb lépjek, szívesen kipróbálnám magam egy igazán nívós ligában. Ám ezzel csak a világbajnokság után akarok foglalkozni, most az a célom, hogy a válogatottal kivívjuk a feljutást.
– Lát erre reális esély?
– Az átszervezés miatt nagyon erős a világbajnokság mezőnye. A kiesést sem zárhatjuk ki, de én erre gondolni sem akarok. Jövőre az A csoportos vb-n szeretnék szerepelni.
